Szösszenet a decemberről

Itthonról, Magyarországról írom ezt a bejegyzést (és írtam a legutóbbit is, amiben még novemberről meséltem.) 3 éve először töltöttem most itthon a karácsonyt, ami fantasztikusra sikeredett és iszonyúan jól esik itthon lenni a családommal, barátaimmal. Mikor ezt pötyögöm szilveszter délután van, éppen akadt egy órám még az esti készülődés előtt, ígyhát gondoltam gyorsan kihasználom az alkalmat, hogy fikantsak ide valamit a decemberről.

December első 3 hetét végigdolgoztam és dec. 19-én, pénteken röppentem haza a 2 hetes karácsonyi vakációmra. De ne szaladjunk ennyire előre, pár szó decemberről. Dolgosan telt ez a hónap, nemcsak a családnál melóztam sokat, de folyamatosan szereztem be a karácsonyi ajándékokat, ezeket csomagoltam, készülődtem a hazautamra, bőröndöt kellett beszereznem, rendszereznem kellett egy kicsit a dolgaimat, hogy átlássam, miket fogok magammal hazahozni (ruhákra gondolok) és mennyi ajándék fog beférni a bőröndömbe. Mindezek mellett minden áldott nap eljártam az edzőterembe, erről már beszámoltam részletesen az előző bejegyzésben, nagyon imádok járni, de eléggé időigényes, tul.képp a napi szabadidőm oda is van vele (de egy cseppet sem bánom.) Szóval elmondhatom, a december és az adventi láz bár szuper volt és nagy örömmel töltött el a készülődés, de rendesen le is szívta az energiámat.

A hosztcsaládomban egyébként minden rendben volt, továbbra is rendesen és kedvesek hozzám, de részemről már nagyon ott van a levegőben, hogy régóta csinálom ezt a fajta munkát és kedves hosztcsalád ide-vagy oda, de elég rendesen érzem azt, hogy ez az életforma már kezd nagyon terhessé válni. 2 bejegyzéssel lejjebb ki is veséztem ezt, hogy akármennyire is jó helyen vagyok most és minden rendben, de megvannak a hátrányai annak, hogy az ember a munkahelyén lakik, nincs elkülönülve a munka-és szabadidőm rendesen, állandóan toppon kell lenni, kb csak akkor vagyok teljesen szabad, ha elmegyek otthonról és a többi. Ez tényleg nem a család hibája, hanem szimplán csak az van, hogy 3,5 év aupairkedés után mindez már kezd kicsit sok lenni. A jövőfejtegetős bejegyzésemben emíltettem, hogy majd márciusban szeretnék kiköltözni és saját lábra állni-ez még mindig tervben van-de ugyebár erről még nem szóltam a hosztcsaládomnak, terveim szerint január elején fogom közölni velük a hírt. Lényeg a lényeg, hogy mivel a december alapból nagyon zsúfolt volt a karácsonyi készülődéssel, a fogadócsaládom és az igazi családom ajándékainak beszerzésével, gym-be járkálással és munkával, így a hangulatomra egy kicsit rányomta a bélyegét az, hogy már nagyon-nagyon kivagyok az aupair munka bizonyos velejáróival és mostmár igenis jó lesz, ha végre máshoz kezdek. Mondjuk úgy, mikor dec.19-én "felszabadultam" a munkából és hazarepültem, igazi megváltásként fogtam fel azt, hogy a következő 2 hétben nem kell felelősnek lennem más gyerekéért, házáért, nem kell mások után non stop takarítanom, alkalmazkodnom stb..

Tudni kell, hogy a repülőjegyeket a karácsonyi vakációmra még október közepén foglaltam le magamnak. Már szeptember óta folyamatosan követtem a repjegyek árait az interneten, mert köztudott, hogy karácsonykor irdatlanul drágák a jegyek, 100 000.-tól kezdődnek és a határ a csillagos ég. Minél később foglal az ember, azaz minél közelebb decemberhez, annál drágábbak a jegyek. Én szívem szerint már szeptemberben foglaltam volna, de ugye a családhoz kell alkalmazkodnom és ők szeptemberben még nem tudták megmondani, hogy milyen dátumokra tudnak engem elengedni karácsonykor. Október közepén azonban úgy gondoltam, nem várhatok tovább, hisz a repjegyek ára hamarosan az égig szökik, odaálltam a család elé, hogy nekem most rögtön tudnom kell a dátumokat, mert tovább nem várhatok a foglalással, nem vagyok milliomos. Mivel már 10 hónapja nem voltam itthon és a családnál már 6 hónapja (amióta csak elkezdtem náluk dolgozni) nem volt szabadságom, ígyhát 2 hetet kértem a családtól, mondván, hogy egyrészt rég voltam szabad (náluk még nem is) másrészt pedig ha már hazautazom és kifizetek 100 000 ft-ot a repjegyre, akkor már szeretnék 2 hétig otthon lenni. Az anyuka húzta a száját, nem értette miért nem elég nekem egy hét szünet. Ezt most komolyan magyaráznom kell, miért akarok karácsonyhoz 2 hétre hazamenni? Ha nem is érti a dolog "lelki" részét, de még mindig ott a tény, hogy náluk fél év alatt egy hét szabadságom sem volt, ha másért nem, már ezért meg kellett volna kapjam, ha úgy nézzük, az a 2 hét járt nekem...Aztán mondta az anyuka, hogy hát necces lesz 2 hétre elengednie, mert igaz, hogy ő is otthon lesz 2 egész hétig és nem fog dolgozni, de kéne neki egy segítőkéz a gyerekek és a ház körül, valamint segítség a karácsonyi ebéden, stb...Eldobom magam! Szóval ő úgy gondolta, hogy én majd karácsonykor is körbeugrálom őket annak ellenére, hogy ő is otthon lesz. Tudjátok, pontosan tudom, hogy én dolgozni vagyok ám velük, viszont megáll az eszem, hogy az angolok életvitelén, hogy még akkor sem tudnak egy lépést tenni aupair/nanny/takarító nélkül, amikor otthon vannak! Ezt egyszerűen amíg élek nem fogom megérteni, tudom, hogy más kultúra meg minden, de nekem magas, hogy az emberek a saját gyerekükhöz/mindennapi dolgokhoz, feladatokhoz lusták, még 2 nyamvadt hét erejéig is.
Szóval, hogy visszatérjek a jegyem lefoglalásához: október közepén odaálltam anyuka elé, hogy mostmár konkretizáljuk a dátumokat légyszi, és szégyen-vagy nem szégyen, de kamuztam neki, azt mondtam, hogy december 20-án hivatalba kell mennem egészségbiztosítási kártyát intézni és január 1.én pedig szülinapot ünnepel a nagycsalád így csak 2-án tudnék visszarepülni Londonba. (Természetesen egyik sem volt igaz.) Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de ha már itt tartunk az sem szép, hogy a család a saját kényelme miatt nem akar egy hétnél több kimenőt adni, így döntöttem tehát a kamuzás mellett. A dolog bejött, a család rábólintott a dec.19-jan-2-szabadságomra.
Aztán megnéztem az adott dátumokra a repjegy árakat és azt láttam, hogy dec. 19-én, pénteken már iszonyú drágák a jegyek, egyedül a reggel 8-órás Wizzair gép volt 110 font nagybőrönddel, ami egy elég jó ajánlat. Direkt megkéreztem az anyukát, hogy nem gond-e az, hogy én dec.19-én pénteken már hajnal 5-kor lelépek itthonról (ugye a péntek elvileg nekem még munkanap, de gyakorlatilag meg a család előzetesen rábólintott, hogy aznap utazzak, így gondoltam tökmindegy, hogy délelőtt húzok-e el otthonról a reptérre, vagy hajnalban.) Szóval a család rábólintott arra, hogy én dec.19-én a reggel 8-as géppel mehetek is Isten hírével haza. Többször is rákérdeztem erre, és csak eztán foglaltam le a jegyemet. Ez volt október közepén.

Aztán december második hetében az anyukának volt egy olyan húzása, ami egy csöppet kiverte nálam a biztosítékot. Egy hétfői napon felhívott telefonon, és kérdezte, hogy ugye a dec.19-i járatom este lesz???? Hirtelen meglepettségemben azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok, hisz ekkor már 2 hónapja lefixáltuk, hogy hajnalban utazom. Válaszoltam neki, hogy nem, már hajnal 5-kor el kell indulnom a reptérre, mert reggel 8-kor felszállok. Erre totál kiakadt és közölte, hogy neki dec.18-án, csütörtök este céges bulija van és egy szállodába mennek ahol ott is alszanak, le van foglalva az egész és ő arra számított, hogy én dec. 19-én, péntek reggel még itthon leszek és intézem a gyerekeket és majd csak délután megyek a reptérre! Na ezen a ponton annyira elöntötte a fejemet a vér, mint még sosem! Az anyukának pontosan tudnia kellett, hogy én már hajnalban elhúzok itthonról, hiszen mikor október végén, egy szombati napon a gyerekek szülinapi buliját tarottuk, engem egész szombatra befogott dolgozni, mondván, hogy azon a szombaton dolgozzam le a dec.19-et, pénteket, amikor is utazom. Szóval én még október végén ledolgoztam ezt az egy nyomorult pénteket és ráadásul ez az anyuka ötlete volt, szóval nagyon is jól kellett tudnia azt, hogy én dec.19-én pénteken már nem leszek itthon, nem leszek munkába állítható. Másfelől meg könyörgöm, ez egy kicsit bunkó húzás lett volna, hogy én keljek fel a gyerekeihez és én intézzem őket egész délelőtt/fél délután,majd utána lóhalálában rohanak a reptérre!! Vagy nem??? De ez mindegy is, mert októberben lezsíroztuk, hogy megkapom azt a dec.19-et, és le is dolgoztam!! Szóval irtóra mérges voltam,hogy az anyuka kérdőre vont a telefonban, hogy miért nem este megyek és olyat tettem, mint még soha: még ott helyben, a telefonban 3 mondatban nagyon leoltottam, közöltem, hogy legyen kedves nem kamuzni meg játszani a hülyét, mert 2 hónapja lebeszéltük az egészet, 5x rákérzdeztem, hogy jó-e, ha hajnalban megyek, valamint le is dolgoztam már jóelőre azt a napot. Mondtam neki, hogy nem tudom mi a célja ezzel, tán azt hiszi, hogy most hirtelen átteszem a repjegyem estére?? Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem emlékezett arra, amit már réges rég lebeszéltünk. Aztán az anyuka is kiakadt a telefonban, elkezdett mindenféle, totál témába nem vágó dolgot a fejemhez vágni, valahogy úgy nézett ki, hogy mindketten ordítottunk a telefonban egyszerre, egyikünk sem hallotta a másikat, csak a magunkét fújtuk percekig :D De egyszerűen nálam ez volt az a pillanat, amikor úgy voltam vele, hogy az sem izgat, ha kirúgnak, de nem tudtam tovább tűrni. Aztán mondtam anyusnak, hogy irtó sok szívességet teszek én nekik és itt az ideje, hogy most ők tegyenek értem valamit. Na erre megint 5 perces monológba kezdett, hogy ők is nagyon sokat tesznek ám értem szóval ezt ne hozzam fel neki blablabla...Eléggé elragadtatta magát, annyira, hogy nem bírtam tovább és elbőgtem magam a telefonban. Na ekkor lekettyenhetett az anyukának, hogy kissé túllőtt a célon, és nagyon hirtelen stílust váltott: egyszerre nyájas lett és jófej, mondta, hogy majd megoldja valahogy a céges buliját és ne aggódjak, haza fogok tudni menni a terv szerint és majd mindent elrendez, ne idegeskedjek semmi miatt. Szóval úgy tettük le a telefont, hogy minden rendben lesz és jó szájízzel. Ezt a kis telefonos csevejt követően egy kicsit furcsa volt otthon a hangulat aznap meg még másnap, bár ha belegondolok jól zártuk a  dolgot, anyuka rájött, hogy túllőtt a célon és innentől kezdve jófej volt, csak mégis ott volt a levegőben ennek a kis összezörrenésnek a lenyomata...

Mindenesetre én egy kicsit kiakadtam a dolgon, mert először is, tényleg nem volt náluk még szabadságom, szerintem alap, hogy akkor most karácsonyhoz 2 hetet adnak nekem és nem értettem, miért kell a dec.19-ével variálni, másodszor pedig, már réges-rég le is dolgoztam azt a napot, tehát én fair voltam. Egyszerűen nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az övék vagyok, persze tudom, ez így egy kicsit túlzás de majdhogy nem, hisz minden szempontból tőlük függök és az ő programjaikon/ideg-és lelkiállapotukon/jófejségükön múlik az életem szinte minden mozzanata. Az pedig kicsit zavaró, hogy sírnom kell ahhoz, hogy az anyuka észrevegye magát és rájöjjön, hogy ez így mégsem jó...
Aztán végül minden gond nélkül el tudtam menni dec.19-én reggel haza, ez többet szóba sem került (azt leszámítva, hogy anyuka néha vicceskedve beszólt, hogy mi lesz majd vele nélkülem 2 hétig..)

Decemberben még említésre méltó, hogy egy hetes építési munkálatok voltak a házban, az alagsorban lévő nappalit barmolták szét, konkrétan kibontottak egy falat és ami ezzel jár: a fal helyét be kellett burkolni, ilyen-olyan vezetékeket kicserélni-ezeket is burkolni stb. Igazából nem sok vizet zavart a 2 lengyel munkás (akiket amúgy ismertem is, hisz mikor 3 éve voltam itt a családnál ők építették át a konyhát), csakhát mégsem megszokott minden, hisz a munkásokhoz kellett igazodnom ha jönni-menni akartam, irtó nagy port és koszt csináltak így azon a héten a házimunkám kb a duplája volt, valamint idegesítő volt, hogy mikor délelőttönként letettem a babát aludni, mindig felébredt a zajokra-na akkor viszont ölni tudtam volna. Idegesítő az, amikor lenne 100 dolgom, amiket csak akkor tudok megcsinálni, mikor a baba alszik, de mivel folyton kalapáltak, ki-be mászkáltak a munkások a házban így a baba többször felkelt és nem tudtam a megszokott rendben csinálni a dolgaimat a ház körül. Mindegy is, egy hétig tartott, túlélte mindenki és a nappali pedig tök szép lett. Viszont még mindig azt mondom, aupairként nem létezik idegesítőbb dolog az építési munkálatoknál, valamilyen módon mindig érint (így volt ez már 3 éve is, mikor ugyanez a család a konyhát építette..)

Írtam az előző bejegyzésben, hogy csatlakoztam a gym-hez. A friss tagságomhoz járt egy olyan opció, hogy a csatlakozásomat követő egy hónapban bevihetek magammal vendéget a gym-be, 3 különböző embert, és egy személy 3x jöhet be velem. Mivel jól tudtam, hogy Anita barártnőm is nagyon benne van a fogyókúrában, így evidens volt, hogy ő lesz az, akit beviszek, hiszen közel is lakik így utaznia sem kellett sokat. December pont 3 hétvégét töltöttünk Angliában a hazautazásunk előtt, így mindhárom decemberi hétvégén egy-egy napot a gym-ben töltöttünk ketten. Minden alkalommal kb 3 órát  voltunk bent, futottunk, edzettünk, úsztunk, majd egy kávé mellett kibeszéltük az élet nagy dolgait. Anitát rettentően megszerettem és nagyon örülök, hogy együtt tervezzük a jövőnket és a kiköltözésünket.

Pár kép decemberről, csak hogy ne legyen "képtelen" a bejegyzés.

Rizses hús-a magyar étel, amit még az angolok is lapátolnak

Anitával St.Albans-ban

Karácsonyfa a hosztcsaládomnál

Egy kis ablakdísz az angol szobámban-az egyszerűség kedvéért :) 

A következő bejegyzésben az itthon töltött időről és a karácsonyi-szilveszteri eseményekről mesélek majd-jó sok képem lesz hozzá. :) Mosr rohanok, készülődöm az estére.

Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog Újévet kívánok! Bulizzatok jól vagy, akinek nincs kedve kimenni ebben a baromi hidegben, kellemes otthoni időtöltést kívánok. Találkozunk 2015-ben! :)

Puszik!

Színes november-szerelem a gym-mel, hétvégék és röpke "tali" a Királynővel

Néha nem tudom, hová repül ilyen gyorsan az idő-még 2 nap és itt a karácsony. Egy hónapja írtam utoljára, azóta annyira beindult az élet minden fronton november-decemberben-azt hiszem elkapott az adventi láz- , hogy a drága jó Bloggerre már semmi időm sem maradt. Bár nem tervezem a jövőben havi mindössze egy bejegyzéssel kiszúrni a szemeteket-de ez az időszak most ilyen volt, sajna ennyire futotta.
Per pillanat itthon vagyok, Magyarországon, dec. 19-én, múlt pénteken röppentem haza és azóta megállásom sem volt, őrület, ami itt zajlik esküszöm-persze jó értelemben. :) De adósotok vagyok a november-decemberi események kitárgyalásával is-most pedig éppen van egy kis időm-bár hozzáteszem már éjfél is elmúlt, de úgy érzem, nem tologathatom tovább az írást, így most nekifekszem a novembernek aztán majd jön decemben legközelebb.

Csapjunk is a lovak közé. Az előző bejegyzés a jövőbeli tervek feszegtéséről szólt és azt kell mondjam, áldom az eget, hogy vezetem a blogot mert leírva számomra is sokkal világosabban látszik rengeteg minden és jobban átlátom mit kéne, hogyan kéne.

November elő heteiben az időjárás még eléggé kegyes volt-úgy értem megvolt a napi 8-10 fok, ami nekem több, mint elég a napi a futáshoz-első számú boldogságforrásomhoz. Igaz, már jobban fel kellett öltöznöm, mint mondjuk szeptember-októberben-ezekben a hónapokban sokszor elég volt még a trikó(ugyebár futás közben annyira izzadok, mint egy ló-nem igen érzek hideget), novemberben viszont már be kellett szereznem erre a célra egy vastag, direkt futáshoz kitalált pulcsit-olyat, ami rendesen tartja a meleget, viszont nem izzadok bele. Pár hétig ez elég is volt, de ahogy bejött a csípősebb-szeles időjárás már egy kabát is elkelt a pulcsi fölé és a fülem is igencsak megsínylette a szelet. A füleimmel kiskorom óta "gondok vannak" a hidegben, emlékszem, mikor pici voltam mindenn télen minimum egyszer fel kellett szúrni-rendszeresen kifújta a fülemet a szél és ez a mai napig sincs másként. Mármint mostmár nem kell felszúrni de pl most, futás közben realizáltam, hogy a fülecském még mindig nem bírja a hideg, jeges szelet. Ahogy bejöttek a novemberi csípősebb hidegek a fülem egyre jobban és jobban fájt futások után-feszült, kattogott-pattogott-szörnyű komolyan mondom. Azt el kell mondanom, hogy eleinte attól féltem, hogy majd a hideg időjárás miatt fázni fogok és emiatt nem fogom bírni a téli futást a szabadban, viszont eme félelmem megdőlni látszott, hisz vastag pulcsiban és a futókabátomban abszolút nem fáztam a futások során-max az első öt percben, de ahogy bemelegedtem mindig melegem volt és sosem összefagyva mentem haza. Tehát kezdtem örülni, hogy jeeee, télen sem kell felhagynom a futással, hisz fázni nem fázom, akkor hát, semmi akadálya az egésznek. Viszont ahogy elkezdett fájni a fülem-ami sajnos sapkát viselve is ugyanúgy fáj, ugyanúgy kikezdi a hideg menetszél-rájöttem, hogy ezt sajnos nem fogom tudni még hónapokig így folytatni, a tél folyamán, amikor majd január-februárban még ennél is hidegebb lesz kizárt dolog, hogy ki tudjak jönni napi szinten futni a fájós fülemmel. Meg hát kinek hiányzik egy jó kis fülgyulladás Angliában, full time meló mellett, nem?

Ameddig lehetett-értsd, ameddig a hőmérő nem kúszott le kb 5 fokra tovább folytattam a szabadtéri futást-amit otthon mindig kiegészítettem napi 20 perc hasizomgyakorlattal és súlyzózással. Viszont november közepén, amikor a fülem már erősen tiltakozott a hideg ellen rájöttem, hogy okosabb dolog lesz a téli hónapokra kondibérletet vennem. El kell mondjam, régóta "álmom" volt eljárni gym-be, de ezidáig a napi 40 perc futás és a 20 perc hasizomgyak. bőven elég volt, a gym bérletek pedig havi viszonylatban elképesztően drágák Angliában, így mivel amúgy is rengeteget mozogtam, nem vettem rá magam, hogy emellé még kondibérletet vegyek csilliárdokért. Viszont november közepén, mikor láttam, hogy a futás így már nem fog sokáig működni a szabadban elhatároztam, hogy akkor beíratkozom a gym-be. Elvégre az nem létezik, hogy én majd novembertől jövő márciusig mozgás nélkül tunyuljak, ahhoz már túlságosan a lényem részévé vált a mozgás. Igazából az ember nem is tudná elképzelni, mekkora hatással van rá az életmódváltás, csak ha már benne van. Értem ezen azt, hogy 10 hónap futás után már el sem tudom képzelni, hogy csak azért mert tél van hirtelen megálljak és pihentessem az egészet amíg kitavaszodik.

Nagyon nagy szerencsémre a kis településem, ahol lakom rögtön két gym is található. Első körben a hozzám közelebb lévőt céloztam meg, egy hétfői napon a délutáni szabadidőmben bementem, hogy mutassák meg nekem a létesítményt, és, hogy árajánlatot kérjek. Egy 2 méter magas nagyon jófej fekete csávó lett az "idegenvezetőm", vagy fél órába telt, mire körbevezetett az amúgy nem túl nagy helyen, mindent ultra mézes-mázasan adott elő, hogy ez a gym mennyire jó, mert pl még testápoló is van a csapok mellett (ez nekem a baromi száraz bőrömmel mondjuk nem éppen hátrány :D). Aztán leültünk és rátértünk arra, hogy mennyi lenne az annyi. Mondta, hogy 25 éven aluliaknak van egy kedvezményük, havi 43 font lenne a díj viszont annyi a bökkenő, hogy ehhez alá kell írni egy 6 hónapos szerződést. Nem tudom ki hogy van vele, én nem szeretek hónapokra elköteleződni főleg mivel jelenleg aupair vagyok, nem is tudom még pontosan, hogy mi lesz vagy hol leszek én 6 hónap múlva. A csávó ennek hallatára kicsit arculatot váltott-ezidáig baromi laza volt, de ahogy meghallotta, hogy nekem a 6 hónapos szerződés annyira nincs ínyemre eléggé rámenősen kezdett győzködni, hogy a 6 hónap hamar elmegy (jaja, elhiszem de nekem terveim vannak a jövőre nézve, valószínűleg költözöm is) aztán bevetett több opciót is. Mondta, hogy eredetileg lenne egy egyszer fizetendő 25 fontos csatlakozási díj is, de ha még ma aláírom a papírokat akkor ezt nem kell kifizetnem, de ha már holnap megyek vissza akkor lehet, hogy a head office (főiroda) újra életbe lépteti a csatlakozási díjat így mindenképp jobban járnék, ha még ma csatlakoznék. Fúúúú, ha valamivel, akkor az ilyen marketing fogásokkal lehet engem kikergetni a világból. Ez a "csak most, csak itt, csak neked" ajánlat, amit amúgy gondolom mindenkinek elsüt, aki betéved. Értem én, hogy ő nyilván bónuszt kap minden általa beszervezett új tag után és az az érdeke, hogy aláírassa velem azt a szerződést, de na, mielőtt elköteleződöm 6 hónapra, szeretnék rajta kicsit gondolkodni. Ígyhát mondtam a csávónak, hogy elhiszem, hogy ez így egy kihagyhatatlan ajánlat (mert a 43 font havonta, csatlakozási díj nélkül tényleg überfasza-hisz a legtöbb helyen min. 55-60 font a gym tagság) de ne haragudjon, hazamegyek, agyalok rajta és még a héten visszahívom. A csávó egy furább fizimiska keretében közölte, hogy lehet, hogy holnaptól újra életbe lép a csatlakozási díj. Erre már egy kicsit agresszívebben válaszoltam neki, hogy jólvan, vállalom a kockázatot, de én most gondolkodoni fogok, köszi.

Aztán a hét folyamán gondolkodtam rajta, és bár ugye terveim vannak-mint az előző bejegyzésemben is írtam, Anita barátnőmmel majd váltani és költözni szeretnénk-de arra jutottam, lehet, hogy nem is költözünk majd olyan messzire és akkor is el fogok tudni járni a gym-be, valamint ez egy nagyon ismert gym hálózat Angliában, ha innét el is költözöm, akkor majd transzferálom a szerződésem egy másik ugyanilyen gym-be (erre még előzetesen rákérdeztem a csávótól és lehetséges). Szóval úgy döntöttem, igen, csatlakozom a gym-hez hisz a havi 43 font tényleg nagyon baráti ár. Mivel azon a héten sok dolgom volt, nem hívtam fel mindjárt másnap a csávót, és ezt kapjátok ki, csütörtökön már keresett is telefonon, hogy élek-e még és döntöttem-e? (Nagyon-nagyon nem szeretem ezt a fajta rámenősséget, komolyan mondom.) Válaszoltam, hogy igen, szeretnék csatlakozni és másnap, pénteken le is megyek , hogy aláírjuk a papírokat. A csávó nagyon lelkes lett-ezt még a telefon túlvégéről is tisztán lehetett érzékelni-és mondta, hogy hát ezt aztán telefonon is elintézhetjük, miért ne csinálhatnánk meg most rögtön? Mindössze a teljesen nevemre és a bankszámla adataimra lenne szüksége. Namármost, ha van valami, amit én nem adok csak úgy ki a kezemből, azok a bankszámla adataim. Tudom, hogy magával a számlaszámmal nem tudna sokmindent kezdeni, és tudom, hogy én vagyok a baromi paranoiás-nem érdekel-de ezt valahogy nem vagyok hajlandó telefonon intézni. Határozottan kijelentettem neki, hogy köszönöm, de majd szombaton lefáradok a gym-be és személyesen elintézünk mindent. Tovább feszítette a csávó a húrt azzal, hogy mondta, ez mindössze 30 másodpercet vesz igénybe, bediktálom a számlaszámom, válaszolok pár egészségemmel kapcsolatos kérdésre és már kész is. Mondom, ha csak 30 másodperc, akkor szombaton is csak 30 másodperc lesz, ragaszkodom a szombathoz. Tudom, a csávó azért siettetett, mert félt, hogy tán meggondolom magam szombatig, de könyörgöm...olyan dolgokat, aminek köze van a banki adataimhoz, nem intézek telefonon,pont. Aztán nem volt más hátra, mint hogy megegyezzünk, hogy szombaton mikor látjuk egymást a gym-ben (11:30 lett az időpont) majd hatalmas örömömre letettük a telefont. Ekkor egy kicsit meg is bántam, hogy belementem ebbe az egész gym-es herce-hurcába, hihetetlen, hogy pár tenyérbe mászó dolgozó hogy el tudja venni a kedvét az embernek, pedig mint később kiderült-a legjobb döntés volt, hogy csatlakoztam a gym-hez.
Szombaton délelőtt felkerekedtem-immár sportruházattal, úszócuccal és törölközővel felszerelkezve és a gym felé vettem az irányt, gondoltam amint aláírom a papírokat, már használom is a helyet. Nem említettem, de medence is van-én pedig imádok úszni-szerintem előző életemben hal lehettem, a Balatont is átúsztam már még pár éve. Fél órával az időpont előtt a csávó hagyott nekem hangposta üzenetet, hogy ne felejtsek ám menni-ez már a zaklatás kategória, én mondom nektek :D Tényleg, nem is értem, hogy ők nem fogják fel azt, hogy ezzel a fajta nyomulással nemhogy kedvet nem csinálnak, de inkább elijesztik a leendő kuncsaftokat??? Ez mindegy is, aláírtam a szerződést, köszöntöttek a klubban én pedig robogtam is az öltözőbe aztán pedig birtokba vettem a terepet.

El kell mondjam, az utóbbi idők legjobb döntése volt, hogy csatlakoztam a gym-hez. Eddig ugye én "csak" futottam, de nov. közepe óta, amióta kondiba járok kitágult a látóköröm , hogy úgy mondjam. A futást továbbra is nyomom, minden alkalommal fél óra-40-percet, ezzel kezdem az edzéseket. Tök jó, hogy a futópadon azt is látom milyen sebességgel futok, mennyit, és hány kalóriát égetek el-ezekről ezidáig, amíg a szabadban futottam fogalmam sem volt. Vannak persze erre a célra kitalált alkalmazások, de én annyira visszamaradott vagyok, hogy nincsen okostelefonom (de komolyan mondom, szerintem nyugisabb életem van így, mint sokaknak, akiknek van. ) Azt viszont el kell mondanom, bár nagyon spéci a futópados futás, de össze sem tudom hasonlítani a szabadtéri futással. A szabadban sosem unatkozom futás közben még zene nékül sem, nézelődöm, tűnődöm, érzem a friss szellőt és magamba szívom a friss levegőt-mint, aki újjászületik.  Futópadon viszont valahogy lassabban telnek a percek és nem annyira felfrissítő, mivel fedett helyen vagyok, de ez végülis nem panasz, vagy fanyalgás, mivel pont emiatt döntöttem a téli hónapokban a gym mellett-csak a tényeket írom le.
Viszont futás után birtokba veszem a többi kondigépet, imádok mindent esküszöm, sokszor nehezemre esik választani és van, hogy egy alkalommal 4-5 gépen is edzem-amiről persze tudom, hogy le kell szoknom mert az ízületeimnek ennyi megterhelés hosszú távon nem tesz jót majd. Edzek mindenre-lábak, fenék, csípő, has, súlyzózom is. Amióta csak beíratkoztam, heti 5x eljárok a gym-be és minden alkalommal ott vagyok minimum 2 órát- hétvégente pedig akár 3-4-et, ilyenkor edzések végén úszni is szoktam, levezetés gyanánt. Hétköznapokon napi 4 óra szabadidőm van, ez úgy nézett ki az elmúlt hónapban, hogy amint letettem a munkát felkaptam a sporttáskám és robogtam is a gym-be. Ott edzek 2 órát, és mire hazaérek már csak kb 1-vagy fél óra szabadidőm maradt-ez elmegy evéssel, netezéssel. Ez a magyarázat arra is, hogy az elmúlt hónapban nem volt időm blogolni, teljesen a gym rabjává váltam, és szinte minden szabadidőmet ott töltöttem még a hétvégéken is. Van olyan is, hogy még este 7 után, mikor bejfejezem a munkát indulok el a gym-be. Bár sokan gondolom azt hinnék, hogy teljesen lemerít és lefáraszt ez, de azt kell mondjam, ez a pörgés engem pont, hogy feltölt energiával. A családnál rengeteget dolgozom-sokat gyerekezem és házimunkázom-ami után sokszor magam sem tudom, hogy a frászkarikába van még erőm 2-3 órát edzeni-de azt hiszem ezt csak az érti, aki szintén jár gym-be. Ha egyszer elkezdi az ember, akkor onnantól kezdve igényelni fogja a mogást, és úgy kell majd neki, mint egy falat kenyér. Hát jah, kb így érzek én is. Mikor márciusban elkezdtem futni, a futással kapcsolatban is ezt éreztem, hogy akármennyire kimerítő is volt egy-egy napom de a futásra akkor is szükségem van, kell és kész. Most a gym-mel vagyok ugyanígy. Az sem mellékes szempont, hogy ez alatt az egy hónap alatt, amit a gym-ben töltöttem leadtam kb. 2.5 kilót. Ez azért érdekes, mert márciustól novemberig, 8 hónap alatt 7 kg-t adtam le, most meg egy hónap alatt több, mint kettőt. Ez gondolom azért van, mert a gym-ben, többféle gépen többféle izomcsoportot is dolgoztatok meg.

Tehát elmondhatom, teljesen a gym szerelmese lettem és már az első nap beláttam, hogy bizony nem rossz, hogy aláírtam a 6 hónapos szerződést, mert történjék bármi vagy költözzek akárhova, de ki fogom használni ezt én. Ha belegondolok , hogy havi 43 fontot fizetek és heti 5 napot használom a gym-et, nagyon jó kis üzletet csináltam.

Novemberről még egy-két szó: November elején egyik hétvégén, amikor még szép, napos idő és viszonylag meleg (kb 12-14 fok volt) nov.9-én, vasárnap bementem a belvárosba. Egyedül mentem, néha jólesik az egyedüllét, amikor csak megyek, amerre a kedvem tartja anélkül, hogy meg kéne konzultálnom bárkivel. Ez a vasárnap Angliában nagy ünnep, az Emlékezés Napja. Röviden, ezen a napon emlékszik meg Anglia a világháborúban elhunyt katonákról valamint a jelenleg külföldön harcoló katonákról is, akik távol a hazájuktól-családjuktól vannak kiküldetésben. Az elesett katonák családjainak megsegítésére pedig poppy-t, kis papírból készült, kabátra tűzhető pipacsokat árulnak, amit ugyanúgy hordanak, mint mi magyarok a kokárdát. Én is vettem egy pipacsot a tescoban (egyébként szinte mindenhol, még az utolsó újságos bódéban is lehet kapni a november eleji időszakban.) Idén azért volt különlegesen nagy ünnep az Emlékezés Napja, mert az első világháború kitörésének századik évfordulója most volt.
Tudtam előre, hogy a belvárosban hatalmas megemlékezéseket tartanak ezen a napon, viszont el akartam kerülni a tömeget, így a Hyde park felé vettem az irányt. Dél körül, mikor sétáltam a Hyde park felé már messziről kiszúrta a szemem egy gyalogátkelőnél felgyülemlett embertömeg. Ekkor még nem is gondoltam volna, hogy hamarosan a királyi konvoj kereszti majd az utamat. Megindultam én is a zebra felé, de naívan azt gondoltam, hogy csak piros van és ezért torlódott össze a sok ember (a belvárosban ez nem ritka jelenség.) Előreverekedtem magam (gondolván, ha zöld lesz a lámpa még a tömeg előtt átmehessek). Szóval ott találtam magam, közvetlen az út mellett, a tömeg pedig mögöttem. Ám itt már láttam, hogy nem szimplán piros a lápma, de egy nagyobb csapat rendőr terelgeti a forgalmat /vagy áll vigyázban. A következő pillanatban 3 rendőrmotor és 2 rendőrautó tűnt fel, közvetlen mögötte pedig 2 autó. Az elsőben ha jól láttam politikusok voltak, a másodikban pedig Őfelsége személyesen!! Sőt, a Királynő még integetett is nekem (oké, és persze a tömeg többi tagjának is-de én álltam legelől). Széles vigyorral visszaintegettem, aztán a kocsik tovább is mentek, mielőtt a fényképezőm után kaphattam volna (pedig ha előre tudtam volna, ki közeledik.. :D ) Mondanom sem kell, hogy mekkora ívet adott ez a napomnak. Lehet, hogy más nem találná ezt ekkora nagyszámnak, de szerintem az nem semmi, amikor a Királynőt ilyen közelről is láthatja az ember élőben-hisz sokaknak csak az jut, hogy messziről kordonok mögül látják egy színpadon, ahol éppen beszédet mond vagy ilyesmi-nagyon formális helyzetben. Itt viszont mellettem húzott el kocsival-és még "pacsiztunk " is, integettünk egymásnak. Amúgy Őfelsége nagyon szélesen vigyorgott az autójában, gondolom ő is tudta, hogy az ott álló tömeg számára mekkora dolog ez, hogy ő ott integet nekünk. :D
A vicc pedig az, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy láttam élőben a Királynőt-2013-ban, Windsorban ugyanígy, kocsival hajtott el mellettünk a Királynő és testőre. Éppen a palota hátsó kapujánál fényképezkedtünk az unokatesómékkal-akik akkor voltak itt látogatóban-, amikor megjelentek a fegyveres őrök és pár perccel később behajtott a Királynő a kastély udvarába. Akkor is írtam a blogba, ide kattintva nosztalgiázhattok egy kicsit-és én is :)

Aztán a Hyde parkba érve a kellemes időre való tekintettel úgy döntöttem bringát bérelek és azzal járom be a környkéket, azt hiszem jobb alkalmat nem is találhattam volna erre, szikrázóan sütött a nap és viszonylag enyhe volt az idő, nem fáztam.

Love is in the air ^^

A bringatúra után a Tower-Hídhoz vettem az irányt, mégpedig azért, mert a Világháború 100. évfordulója alkalmából a Tower-erődítmény köré 888.000 (azaz nyolszáznyolcvan-nyolcezer) kerámiapipacsot ültettek, jelképezvén ezzel a vérbe árott földet és az értelmetlen öldöklést. Tudtam előre, hogy irtózatos tömeggel kell majd számolnom, bár fentebb említettem, hogy szerettem volna elkerülni a tömeget így nem mentem megemlékezésre sem, viszont úgy voltam vele, hogy a kerámiapipacsokat semmi esetre sem szeretném kihagyni hisz ez tényleg nem egy mindennapi látvány és ki tudja, tán soha többet nem lesz ilyen. Ahogy kijöttem a Tower-nél a metróból szembesültem is a hömpölygő tömeggel, a szó szoros értelmében több ezer ember volt a Tower-erődítmény körül és mindenkit egy cél vezérelt: szemügyre vételezni és lefékénypezni a pipacsokat. Nem volt más hátra, mint bevetni magam a tömegbe és olyan közel férkőzni a korlátokhoz-ahonnan a legtisztább volt a rálátás az egész mindensége-amilyen közel csak tudok. Nagyon lassan haladt a tömeg és beletelt egy kis időbe, de odakeveredtem a korláthoz, itt viszont frankón sorba kellett állnom ahhoz, hogy egy pár perc erejéig odanyomódhassak a korláthoz néhány képet elkattintani. Biztonsági őr is volt, aki szólt, mikor következem és akkor is figyelmeztetett, mikor lejárt az időm (kb 2 perc), hogy mostmár ideje elzúznom. Tényleg rettentő sokan voltak, őrület volt az egész, de megkaptam, amiért mentem, megcsodálhattam a közel egymillió kerámiapipacsot. A lélegzetem is elakadt a látványon, tényleg olyan volt, mintha vérben ázna a föld, a hideg futkosott a hátamon és bele sem mertem gondolni mekkora munka lehetett ezt megépíteni. A pipacsok sorsa egyébként az lett, hogy néhány héttel később lebontották az egészet és eladták őket. Vagyis, konkrétan már hónapokkal ezelőtt, amikor még meg sem volt építve online eladták mind a 888.000 pipacsot és a lebontást követően minden egyes szálat eljutattak a tulajdonosoknak. Őrület ez az ország.

Ezen azért jól látszik, mennyi ember volt kíváncsi a nem mindennapi emlékműre

A pipacsok közelről

Ez pedig már a gyönyörű naplemente-a tömegből kikeveredve a Tower-Híd előtt

The Shard-A Szilánk

Az ezt követő hétvégén pedig a National Gallery-be (Nemzeti Galéria) látogattam el. Nagyon szeretem a festészetet, az impresszionizmus a kedvencem-Monet, Manet, Renoir és társai, de órákat el tudok tölteni a híres festményeket bámulva.

A National Gallery előtt. Ezen a hétvégén már nem volt olyan szép az idő-elkelt a nagykabát.

TrafalgarSquare és a háttérben a Big Ben

Az egyik leghíresebb Monet kép-Vízililomok (1899)

Van Gogh híres naprafogói

A galéria után a könyvemmel beültem egy kávézóba a Regents Street-en röpke két órára-elvoltam egy mogyorós latte mellett olvasgatva. Igazából arra vártam, hogy 5-öt üssön az óra, ugyanis 5-kor kezdődött a karácsonyi díszkivilágítás ünnepélyes bekapcsolása. Minden évben világsztárok nyomják meg a mágikus bekapcsoló gombot, van visszaszámlálás és a végén tűzijáték is. Már tavaly is kint voltam az eseményen és idén sem szándékoztam kihagyni. Megint volt persze egy kisebb tömegnyomor-de már rutinosnak számítok a heringpartikban, hehe. A bekapcsolási ceremónia számomra legjobb része a visszaszámlálás-szerintem hatalmas ereje van annak, mikor egy tömeg visszaszámol és te is együtt ordítasz az emberekkel. :) Mikor vége lett a tűzijátéknak és kibámészkodtam magam a fényekben, gyorsan a metró felé vettem az irányt, hogy megelőzzem a tömeget és időben haza is érjek.

Képek a díszkivilágításról (google).

A november tehát mozgalmas volt, futással-gym-mel, londoni hétvégékkel és közben lázasan készülődtem a karácsonyra, nem csak a fogadócsaládomnak szerveztem az ajándékokat de készültem a hazautamra is. Egyik hétvégén megleptem magam és a fogadócsaládom egy ilyennel: 

Ez tul.képp hamis marcipángolyó, de a közepébe hántolt egész mogyorókat tettem valamint a kakaópor mellett a külsejét bevontam egy kis csokival is. Szerintem nagyon mutatós és rettentően finom, a mogyoró nagyon feldobja. 

Főzni pedig még mindig nagyon szeretek. Szerintem ennek a hosztcsaládom örül a legjobban.

Lasagne

Határtalan rajongásom miatt megleptem magam ezekkel a kis kiegészítőkkel is november folyamán. 

Mára ennyi voltam, hisz ez is jó hosszúra sikeredett. Amint tudok-és lesz egy újabb szusszanásnyi időm idehaza a feszített programtervben valahol, jelentkezem a decemberrel és a hazautam részletezésével. Puszik, mindenkinek kellemes és békés karácsonyi készülődést kívánok! :)