2012. december 31., hétfő

Goodbye 2012-avagy összefoglalás az évről

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy 2012 volt életem eddigi legjobb éve. Rengeteg minden történt velem. Temérdek kalandban lehetett részem, gondolok itt kirándulásokra, rengeteg új helyen, városban jártam, nagyon sok és különböző új embert ismertem meg, köztük jópár barátra is leletem. Utazás volt ez az év, de nem csak a szó szoros értelmében, (hiszen jó sokat mászkáltam szerte Angliában) hanem egyfajta "szellemi" utazás is, nagyon sok mindent tudtam meg magamról, az erősségeimről, gyengeségeimről, a korlátaimról és arról, hogy mi az, amiben igazán jó vagyok.

Egy gyors "rezumé" a helyekről, ahol jártam és amiket örökre a szívembe zártam: Mielőtt kijöttem Angliába 2011 júniusában, odahaza nekem nem igen volt lehetőségem utazni, felfedezni (piszkos anyagiak), a családommal sem igen játunk nyaralni, a várost ahol laktam max osztálykiránduláskor hagytam el és akkor, amikor valamelyik rokonom vitt magával ide-oda. A 18. szülinapomon jártam először külföldön- az unokatesómék Lengyelországba a Magas-Tátrába vittek 4 napra-életem egyik legjobb élménye:)

Amikor kijöttem Angliába rengeteg tervem volt (mint mindenki másnak) és sok fogadalmam is. Megfogadtam többek közt, hogy bejárom az országot, megnézem a híresebb városokat és turista látványosságokat, és ezen felül ha lehetőségem lesz, akkor innen szeretnék majd külföldre (pl Sókcia-ami bár UK része de különállónak számít, vagy Franciaország és hansonló) utazni. Továbbá azt is eltökéltem, hogy ha adódik egy lehetőség akkor azt nem fogom kihagyni illetve, hogy sokat fogok eljárni, nem csak a megszokott közösségembe de új helyekre és közösségekbe is, hiszen ahogy Woody Ellen is megmondta: " A siker azon múlik, hogy ott voltál-e." Ez a kijelentés szerintem teljes mérétkben igaz. Lehet valaki nagyon ügyes, jó képességű és az adott szakterületén kiemelkedő, de ugyanakkor nagyon fontos, sőt tán a legfontosabb, hogy jó helyen és időben kell lenni, hogy megtaláljuk a lehetőségeket, és ebbe a 4 fal nem fér bele. Mindenkinek megvan nyilván a saját kis komfortzónája, van akinek könnyen megy az, hogy ebből kilépjen, van, akinek pedig nehezebben, de ha erre valaki képes, hogy kilépjen a megszokottból és be merjen vállalni valami újat, akkor én azt mondom, hogy az előtt a személy előtt már nincs lehetetlen. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden aupair kollégámnak gratuláljak, hisz azzal, hogy ide mi kijöttünk, beilleszkedünk, idegenekkel élünk és idegen nyelvet beszélünk bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk (bármire) és a jövőben sokkal ügyesebbek és talpraesettebbek leszünk. Én régebben azok közé tartoztam, akiknek nehezére esett kilépni a megszkott környezetből, a komfortzónából. Ezért is határoztam el másfél éve, hogy aupair leszek, mert egyrészt már nem akartam otthon lenni (számos oka van, de talán majd egy másik bejegyzésben) másrészt pedig láttam azt, hogy az aupairség mekkora lehetőség egy magam fajtának, akinek pont az kell, hogy menjen, lásson, tapasztaljon dolgokat a saját bőrén, egyedül intézkedjen.
Azt gondolom, kijelenthetem, hogy az elsődleges célokat, amelyeket másfél éve, mikor kijöttem tűztem ki magam elé megvalósítottam és elértem. Ezeknek a java részét pedig idén, 2012-ben sikerült elérni. Az egyik ilyen az angol nyelv elsajátítása. Nem mondom, hogy perfekt vagyok, mert ahhoz sokkal több kell, ilyen-olyan szaknyelvekben vannak hiányosságok ez tény, szóval pl egy mérnöki állást nem tudnék bevállani (mondjuk nem is tervezek mérnök lenni). De folyékonyan beszélem a nyelvet, a társalgás egy formája (írott, olvasott, hallott) sem okoz gondot egyeltalán, elsőre megértem, amit mondanak nekem és gondolkodás nélkül tudok válaszolni is. Számomra még régen, mikor iskolás voltam az angol nyelv mércéje az volt, hogy tudok-e csípőből, gondolkodás nélkül válaszolni. Amíg erre nem voltam képes, addig nem mertem olyan kijelentést tenni, hogy én tudok angolul. Már 2011 második felében, mikor kijöttem éreztem, hogy intenzív feljődésnek indult a nyelvtudásom, sokszor kaptam azon magam, hogy angolul gondolkozom, és az esetek kb 70%-ában nem kellett gondolkoznom, mielőtt mondtam egy mondatot. De az még csak 70% volt. Azonban az idei év során annyira felfeljődött az angolom, hogy mostmár a saját kis mércém alapján is ki merem jelenteni, hogy megtanultam a nyelvet. A nyelvtan megy, a szókincs nem kitűnő ugyan, de erős, és nem gond sem egy beszégetés, sem egy film nézése..A jövőben persze még ennél is jobbra szeretném fejleszteni a tudásomat, hisz a jó pap is holtig tanul, én sem állhatok le és ülehetek a babérjaimon. Szeretnék most szaknyelvet is megtanulni, hogy a jövőben ha valami komoly állást pályáznék meg akkor ne legyen ez gond. 
Szokták mondani, hogy a sulis nyelvtanulás nem elég, sem a magánórák, ha rendesen meg akarod tanulni a nyelvet, akkor ahhoz az adott nyelvterületen kell élni, másképp nem fog menni. Ezt a saját tapasztalatom alapján ki merem jelenteni, hogy teljes mértékben így van. Én is jártam otthon magánórákra, a suliban is 5ös voltam angolból de az tényleg egy bakfitty, ki kell jönni, 24/7 beszélni kell a nyelvet, mert csak így lehet használhatóvá fejleszteni. Az otthoni nyelvvizsgák meg idekint nem érnek semmit. Ezt most csak azért mondom el, mert tőlem rengetegen kérdezik, hogy "Szerinted ha van itthon középfokú nyelvvizsgám akkor boldogulnék Angliában?" -Ezeket mindenki felejtse el. Nem számít. Itt azt sem tudják, mi a fene az a középfokú nyelvvizsga.  Nem az alapján mérnek, hanem lefolytatnak veled egy 10 percces beszélgetést, és abból úgyis kiderül, hogy jó vagy e vagy sem. Meg aztán tegyük fel, hogy valaki kifog egy nagyon könnyű nyelvvizsgát és átmegy, holott tán nem is olyan jó képességű. Aztán büszkén lobogtatja a papírt, hogy "Nekem megvan!!" De viszont a nyeltudásának meg nem fogja tudni hasznát venni. El kell mondjam, mielőtt én Angliába jöttem, én elhasaltam a középfokú nyelvvizsgán. Pár ponttal maradtam csak le ugyan, de megbuktam. Naés??? Nem ütött szíven különösen a dolog, tisztában voltam a képességeimmel, tudtam, hogy ettől még nem vagyok hülye a nyelvből. És kijöttem, és mindenki dícsérte a nyeltdudásomat, senki nem kérte, hogy mutassak róla papírt, beszéltek velem 5 percet és tudták, hogy értem őket. A magyarországi nyelvvizsgák csakis a felsőoktatás miatt hasznosak szerintem, hisz a kacifántos pontrendszerben sokat nyom a lattba, ha van. Ettől eltekintve viszont idő-és pénzpocsékolásnak tartom.  Sajnálom, hogy kötelezővé van téve, nyomást gyakorolva ezzek a 10-en éves diákokra, akik lehet, hogy nyomás nélkül sokkal szívesebben tanulnának akár egyszerre több nyelvet is. Ennyit erről!!

Még a nyelvek témához annyit, hogy most, hogy az angolom már nagyon is elfogadható szinten van meg fogok tanulni mégegy nyelvet. Spanyol vagy francia lesz a következő "áldozat". 2013 elején el is kezdem és szeretném a következő nyelvet is 1-2 év alatt olyan jól megtanulni mint az angolt. Ha egy nyelv megvan, akkor majd jön mégegy. Aztán mégegy. Jelen tervem a következő: most 22 éves vagyok, úgy dönöttem, hogy az életemet 28 éves koromig (többek közt)  a nyelvtanulásnak szentelem. Addig még van 6 évem. Még plusz 3 nyelvet szeretnék megtanulni, és minden nyelvre 2 évet szánok. Ha minden a terv szerint halad, akkor 28 éves korom végére a magyarral együtt 5 nyelvet fogok tudni. Én már egy pár éve rájöttem arra, hogy a nyelv minden szakmánál fontosabb. A szakmák jönnek-mennek, van, mikor pl egy ügyvéd nagyon is keresett szakma, van mikor meg egyeltalán nem. Viszont ha az embernek van min. 2-3 nyeltudása (de minél több annál jobb) akkor akárhova is megy, akármit is csinál, de meg fog élni. Nem csak tolmács, de szinkronfordítú, műfordító, és a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Arról nem is beszélve, ha tudok 5 nyelvet akkor már szinte akárhová megyek a világon meg fogom értettni magam. Még nem tudom pontosan, hogy melyek lesznek azok a nyelvek, amiket megtanulok. A spanyol és a francia most nagyon tetszik. A slussz poén, hogy a spanyol és a német nagyon hasonlít és ha spanyolul tudok akkor az olaszok is meg fognak érteni.:)) Szóval a spanyol mindenképp meglesz. A francia is tutira, valamit az 5. valszeg az orosz lesz, mert abból már rendelkezem minimális tudással, legalábbis az ABC-jüket tudom (cirill betűket) meg egy-két mondatot, kifejezést (a Mamám tanított még kiskoromban). 


Aztán a nyelvek mellett célom volt még annyit utazni, amennyit csak tudok a lehetőségeimhez képest. Ezt is kipipálhatom (idénre, jövő évben sem tervezek itthon ülni:). Ebből mondjuk biztosan kihozhattam volna többet is, ha keményebben spórolok, de azért így is rengeteg új helyen jártam, olyan dolgokat, tájakat láttam, amelyekre ezelőtt csak fényképeket bámulva csorgattam a nyálam. Ami a leges legjobb, hogy ezeket önerőből teljesítettem, a saját pénzemből jöttem-mentem, szórakoztam, mulattam. Ezen felül pedig hihetetlenül jó érzés, hogy egyedül (vagy aki éppen az útitársam volt) terveztem meg ezeket a kalandokat, hogy tudok szervezni, lefixálni, utánanézni, hogy hol,merre és mit.
Egy pár olyan hely, ami örökre a szívemben marad:

Eastbourne-itt egy napot tölöttem, ez egy tengerparti város, hatalmas (160 méter magas) sziklákkal. Ide egyedül mentem, de ha kell én egyedül is jól elvagyok, és ez a nap benne van a Topp 5-ben amint Angliában töltöttem, sőt, talán az első vagy második helyen áll. Egész nap sétáltam a sziklákon, (májusi nap volt) szikrázó napsütésben, és olyan jól és szabadnak éreztem magam, mint talán még életemben soha. Ha belegondolok nem csak az angliai életem egyik fénypontja, de életem egyik legjobb napja is volt.:)





 
 



 

A másik, ami szintén versenyezhetne az eddigi legjobb Angliában tölött nap címért pedig egy júliusi esős nap, amikor a Stonehenge-et mentünk meglátogatni Zitával. Erről írtam külön bejegyzést is, ide kattintva elolvashatjátok. Nagyon nagyon régóta szerettem volna látni a Stonehenge-et, tul.képp azóta, mióta megtudtam, hogy létezik, számomra mindig is volt benne valami misztikus, valami vaárzslatos, ami vonzott. Júliusban pedig valóra vált ez az álmom.:)


 
 
 
 
 
 
 
 
Augusztusban pedig eljutottam az Olimpiára!! Ez szintén egy afféle "once in a lifetime"-egyszer az életben dolog volt, mert ezután is már kiskorom óta vágyakoztam, amikor még csak otthonról figyeltem az Olimpia közvetítéseket, és mindig arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne a helyszínen ott lenni és végigszurkolni leglalább egy meccset, és lám, 2012 és London valóra váltotta ezt nekem.:)) Bejegyzés az Olimpiáról itt.

 
 
 
 

 

Augusztusban még elvonatoztunk Dover tengerparti városba Renivel. Bár nekem ez a város annyira nem tetszett, de nagyon nagy pozitívum ugye, hogy a tengerparton volt, és én bárhol, ami a tengernél van jól érzem magam, és egy nagyszerű napot töltöttünk együtt Renivel, rengeteg dumával, mókázással, hülyéskedéssel, és láttunk egy számunkra új várost, új helyen jártunk.









Szeptemberben Brighton-ba mentünk Renivel, ahol én már 2011-ben is rengetegszer jártam, de egyszerűen szerelmes vagyok abba a városba így nem volt kérdés, hogy Renit is elviszem oda.  Bejegyzés itt. Nem mellesleg itt fürödtem életemben először a tengerben (ráadásul már szeptemberben, ez milyen király:))







Novemberben egy 2 napos kirándulásra mentünk Zitával Skóciába, ami pedig tényleg a csúcspont, nagyon éveztem minden percét. Skócia egy mesebeli ország, mesebeli tájakkal és helyekkel, a kastélyok, a skót duda hangja, hangulatos kis utcák, hogy tenger vesz körül minden irányban és a misztikus légkör (állítólag még szellemek is) leírhatatlanul jó élményeket adtak, mindenkinek, aki Angliában van, de azoknak is, akik nem, mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el Skóciába. Bejegyzések pedig itt, itt és itt.
A záró skóciai bejegyzésemben ezt írtam Edinburghról: "Edinburgh, mint ahogy azt már sokszor írtam egy mesebeli város, áthatja a történelem és nem fogható egyelten olyan helyhez sem, ahol eddig életem során megfordultam. Hihetetlenül jól éreztem magam a 2 nap alatt még annak ellenére is, hogy volt az a sok gubanc a jegyeinkkel. A rengeteg kastély, a tornyok, a tenger és a friss levegő, a vadregényes környezet amelyben a város fekszik, hogy skót duda zenéje szól minden sarkon teljesen magával ragadott és úgy érzem, hogy a szívem egy darabja ott maradt Skóciában. Régóta szerettem volna eljutni oda, és most lám, valóra vált egy álmom. Az ilyen élményeknek, és kirnándulásoknak érdemes élni és csinálni, amit csinálok (az én esetemben jelenleg az aupair munka), mert lehet, hogy amivel foglalkozol, ami a munkád és amit minden nap csinálni kell nem mindig fenékig tejfel, de hatalmas mértékben megkönnyíti ha van egy célod. Az enyém az utazás.
Az teljesen biztos, hogy visszatérek még Skóciába és Edinburgh-be is. Most 2 napot töltöttem a városban, és bár rengeteg mindent láttam de koránt sem eleget. Írtam, hogy az emberek nem a legkedvesebbek ott, de nem érdekel, a város gyönyörű szóval ahogy a Terminátor is megmondta:" I'll be back."
Ami biztos, hogy még a következő évben elmegyek egy túrára a Skót Felföldre, megnézem a Loch Ness-t (hátha meglátom a szörnyet is hehe) és amellett, hogy Edinburgh-be még visszatértek más híres skót városokba is el szeretnék látogatni.".

Ráadásul Skóciában próbáltam ki életemben először a couchsurfing-et (kanapészörf) amivel új távlatok nyíltak, hogy úgy  mondjam. Hatalmas ötletnek tartom a kanapészörföt, aki kitalálta azt meg csókoltatom. Nem csak azért, mert ezáltal ingyen szálláshoz jut az ember, de barátokat szerezhet a világ minden tájáról. Kiskoromban mindig úgy hittem, hogy minden túl tálvol van és én, egy egyszerű magyar lány sosem fogok eljutni a tv-ből megismert helyekre. Most viszont, hogy kijöttem Angliába, és rájöttem, hogy nem is bonyolult dolog megszevezni a különböző utazásokat, arról nem is beszélve, hogy itt a fizetésem is megengedi, hogy időnként elutazzak ide-oda, rájöttem, hogy bármit elérhetünk, bárhová eljuthatunk, ha van egy álmunk és azt merjük követni. A kanapészörf pedig már tényleg csak egy non plusz ultra, hogy ingyen szállhatsz meg másoknál, akikkel barátságot is köthetsz és nem utolsó sorban mivel ők helyiek, így rengeteg látnivalót is tudnak javasolni, így olyan élményekben lehet részed, amibe "sima" tursitaként nem biztos.


Ezek a helyek mellett még rengeteg új helyen voltam itt Londonban. London hatalmas város, ám sok szempontból "elüt" a többi világvárostól. Kezdjük azzal, hogy sokkal tisztább és rendezettebb. Az angolokra ez alapból jellemző,hogy szeretik a rendet és nem tűrik a káoszt, és ez a fővároson is meglátszik. Nincs millió meg egy felhőkarcoló, néhány 10 darab van csupán, ám azok tényleg gyönyörűek és extvagázs-ak, csakúgy, mint a most épülő Shard, amire én már eltreveztem, hogy mikor átadják 2013 tavaszán, akkor én ott leszek.:)





A város nem koszos, tulajdonképpen a City-ben egy papírlapot nem láttam eldobva még sosem. Imádom, hogy egy hatalmas park van a közepén (Hyde park) ahol ráadásul jelenleg a második otthonom, a Winter Wonderland tanyázik, de erről már biztosan olvastatok, hisz rengetegszer írtam róla.  Londonban annyi a látnivaló, hogy az kb egy egész életre elég. A turista látványosságokat pl London Eye, Parliament, Buckingham Palota, Picadilly Circus, Oxford street stb már 2011-ben letudtam, de idén is újra-és újra visszajártam, mert imádom ezeket a helyeket és mindig volt, akivel elmenni, pl az újakat elvinni és körbevezetni.. Ezeken kívül 2012-ben még rengeteg olyan helyen voltam Londonban, amelyek nem a szokásos turista látványosságok, hanem annál többek, ahová leginkább azok járnak, akik itt laknak. Voltam a Mondern Művészetek Múzeumában (TATE) , egy kiállításon Londonról, apátságban, valamint London olyan részeiben, amelyek már kiesnek a városmagból, de mégis gyönyörűek és nem lehet őket kihagyni. Ez, hogy a turista látványosságokon felül még ilyen sok helyen jártam velem azt érezteti, hogy tényleg itt lakom, ez az otthonom, jövök-megyek, otthonosan mozgok és bárhová odatalálok. London nekem már teljesen olyan, mintha mindig is itt laktam volna, imádok itt lenni. Mikor Skóciából jöttünk haza a 2 napos kirándulás után, hihetetlen jó érzés fogott el mikor a vonat begördült a St.Pancras-Londoni vasútállomásra. Az első gondolatom az volt, hogy "dejó, itthon vagyok":)


Lelkileg is rengeteget fejlődtem az év során, ha az egész életemet nézem, akkor ebben az évben vált számomra teljesen világossá,hogy mennyire fontosak a baráti kapcsolatok, letisztult a kép azzal kapcsolatban, hogy miért is van nekem szükségem arra, hogy én szeressek másokat és a tőlem telhető legtöbbet megtegyek értük, valamint hogy számomra miért fontos, hogy mások ugyanígy tegyenek értem. Szokás mondani, hogy a családját az ember nem válogathatja meg, az olyan , amilyen, ámde a barátokat viszont igen. Idén annyi jó barátot sodort az utamba az élet, amennyit eddig még sosem. A szemem előtt mutatkozott meg, hogy milyen is az, ha egy közösségnek van összetartó ereje. Azt mondják, hogy a küldöldi magyarok nem összetaróak. Nyilván okkal mondják, akik ezt mondják, hallok én is cifra sztorikat. De hálisten ez az aupair közösségre nem jellemző. A facebookon van egy magyar aupair csoport, aminek már 200 tagja van, és oda akárki, akármikor kiír valamit, kérdést tesz fel, segítséget kér, akkor azonnal vagy 10-en "ugranak", és tanácsot adnak, segítenek.

Főleg 2012 második felében rengeteg új barátra tettem szert, magyarokat is, küldöldieket is (többségében aupair-eket, de vannak más szakmabéliek). Kiemelném Renit, Lucát, Jucust, Vivit, Ákost, Istvánt, Zsófit, valamint Esztert és Tamást és a külföldiek közül Maját (a svéd aupair barátnőmet) Silviát (spanyol aupair), Rémi (francia srác de a magyar társasággal szokott jönni) . Ha valakit kihagytam elnézést kérek, már jojózik a szemem a gép előtt.:) Mindannyian nagyon a szívembe lopták magukat az önzetlenségükkel, a vidámságukkal, segítőkészségükkel és azzal, hogy lehet rájuk mindig számítani. köszönöm Nektek!:)

Az év során költöztem is egyet, konkrétan az előző családnál lejárt az évem, és váltottam. A mostani családom sokkal jobb, mint az előző volt, bár tökéletes család nincsen, de azt kell mondanom, hogy itt fényévekkel jobb dolgom van, a szükők kedvesek, a gyerek eleven de nagyon édes, a fizetésem jó és 15 percre lakom London belvárosától, azt hiszem kívánni sem kívánhatnék többet!

Ez volt tehát az én 2012-es és egyben életem eddigi legjobb éve. Ha belegondolok az év 365 napjából 360 ezer fokos vigyorral és vidáman telt, imádtam az év minden percét, a könnyűeket azért, mert boldogságot hoztak, a kevés nehezet meg mert erősebbé és talpraesettebbé tettek. Nagy reményekkel vágtam neki ennek az évnek, és elmondhatom, hogy a reményeim beteljesültek, rengeteg álmom valóra vált, méltán zárom ezt az évet, és van miért hálát adnom!
Minden erőmmel azon leszek, hogy a 2013-as esztendő is legalább ilyen jól sikerüljön, mint a mostani, hogy sikerüljön elsajátítani mégegy nyelvet, eljutni azokra a helyekre, amiket "feltűztem" az idei bakancslistámra, és a barátaimmal továbbra is nagyon jó kapcsolatot ápoljak és mellettük találjak még néhányat, hisz ez a legfontosabb az életben!

Goodbye 2012, Welcome 2013, Minden kedves Olvasómnak Nagyon Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet Kívánok! :))




xx Domi:)


2012. december 29., szombat

Karácsonyozás 2012:)

Ahogy ígértem, megírom az idekint töltött karácsonyomról szóló bejegyzést. Elöljáróban el kell mondjam, hogy bár a Karácsony vallás nézőpontjából az egyik legnagyobb ünnep (én vallásos vagyok), és e szempontból nézve én nagyon szeretem ezt az ünnepet, számomra ez nem az ajándékokat meg a giccsáradatot, hanem Jézus születését jelenti. De egyébiránt nem tartozik a kedvenc ünnepeim közé, mert  mielőtt Angliába jöttem az elmúlt jópár (kb 6 évben) minden karácsonykor kitört valami balhé otthon(...) Tavaly is itt töltöttem az ünnepeket, és bár nem volt itt egy barátom sem karácsonykor, de akkor is nagyon jó, nyugis és békés karácsonyt tölöttem itt, az akkori hosztcsaládom ugyan nem vont be a saját családi karácsonyába, de én tökéletesen elvoltam egyedül is, pihentem, sorozatokat pótoltam, filmeket néztem, ezt-azt csináltam, jöttem-mentem így a tavalyi karácsonyomról is csupa szép emlékeim vannak.

Az idei viszont viszi a pálmát, azt hiszem kijelenthetem, hogy ez volt életem eddigi legjobb, legvidámabb karácsonya. Köszönhetem mindezt a nagyszerű barátaimnak.<3 Hála Nekik, mostmár át tudtam érezni,hogy a karácsony tényleg a szeretet ünnepe. Mellesleg ennyit  még tán sosem röhögtem egyhuzamban, (a piálásról meg már nem is beszélve.)

Mivel voltak a társaságunkban olyanok, akiknek 24-én dolgozni kellett, vagy pont aznap utazott haza, így a karácsonyi banzájunkat 23-án, vasárnap tartottuk a baráti körrel. Egész napos ünneplést szerveztünk magunknak. Lucával, Jucussal, Istvánnal és egy számomra új arccal Marcival délben találkoztunk, hol máshol, mint a londoni magyar palacsintázóban! A többiek halászlevet és töltött paprikát ettek, én palacsintát. Az alapozást már itt megkezdtük, méghozzá házipálinkával. Amúgy ilyenkor jövök rá, hogy én ezen a helyen a hetek/hónapok folyamán pálinkafüggővé váltam, mert amikor ott vagyok mindig megiszok egyet (néha kettőt:D). LOL, ez a szöveg most úgy hangzik, mintha valami nagy alkesz lennék, pedig eskü, hogy nem, de ha már adnak ott házipálinkát (néha ajándékba :) akkor hülye, aki kihaggya:)) A hangulatról kár is szót ejtenem, evidens, hogy nagyon jó volt, mindenről témáztunk, mivel Marci légiutas-kísérő meg is volt a közös témánk, mert a jövőben nem kizárt, hogy én is az leszek így folyt az eszmecsere be nem álló szájjal:)) 
Mikor már 2 órája rontottuk ott  a  levegőt eszünkbe jutott, hogy átmehetnénk Lucához egy kis technikai szünetre, fodrászkodni, tovább vedelni, fizikailag felkészülni az esti bulira (a karácsonyi szünet alatt Luca a nővére lakásában lakik amíg ők Magyarorszságon vannak) . Lucáéknál én és Luca felváltva játszottunk fodrászt és göndörítettük Jucus szögegyenes haját. Kb 3/4 óra alatt készült el a frizura, ami mindenki szerint nagyon jól nézett ki, de sajnos miután elhagytuk a házat kb egy óra alatt ki is rúgták magukat a hullámok (pedig mégcsak eső sem esett.) Lucánál ittunk még Bacardi-t málnaszörppel keverve, meg tán vodkát is ki emlékszik már...Addig tököltünk a fordrászkodással meg a saját magunk rendbehozatalával, hogy sms-ezni kellett a többieknek, hogy az esti pub-ozást a megbeszélttel egy órával később kezdjük inkább:))

Aztán olyan ügyesek voltunk, hogy mégsem tartott olyan sokáig elmetrózni Észak-Londonba, az esti züllés színhelyére, így 5 után pár perccel már oda is értünk.Lucával a metrón unaloműzésként karácsonyi dalokat énekeltünk, magyarul, hangosan és a körülöttünk ülők kicsit furán néztek,  gondoltál ezek nem 100-asok, valamint azzal szórakoztattuk magunkat, hogy én az alvó Jucussal pózoltam miközben Luca fényképezett. A többi utas gondolom azt hitte, hogy csak úgy random fozókodom a mellettem ülő idegennel.:))



Finchley-ben, a bűnözés színhelyén taliztunk Ginuval (akivel én most taliztam először-de egyből nagyon jóban lettünk:) és a francia sráccal Rémivel, majd befoglaltuk asztalunkat a kinézett pubban, és mivel sms-eztünk a többieknek, hogy később jöjjenek, így vártunk egy picit majd rendeltünk. Apránként befutottak a többiek is, végül csak Ákos hiányzott, aki telefonált, hogy egy óra múlva jön. Megrendeltük a vacsit, és a kezdő italokat. Az evés után megtartottuk az ajándékozást. Mindenkitől nagyon-nagyon édi ajándékokat kaptam, többségében édességeket (és én nagyon édesszájú vagyok szóval eltalálták:)) valamint Lucától egy közös képünket egy általa dekorált keretben, és egy nagyon cuki pingvines bögrét megrakva édességgel. Komolyan rengeteg finomságot kaptam, egy nagy táskányi édességgel mentem haza és még mindig megvan a fele kb.:))  Eztán Ákos csörgött, hogy a metrónál van, így én és a francia srác Rémi kimentünk érte. Mikor visszatértünk  a pub-ba a hangulat a tetőfokára hágott, a fiúk biztosították a pia-ellátmányt. (Ákos és István háipáleszt hoztak ,meg ezt-azt rendelgettek..)  A pub 11-kor bezárt, ami azt illeti velünk söpörték ki a helyet. Nagyon-nagyon szuper és vidám este volt, én még szerintem sosem röhögtem ennyit egy huzamban és a társaság minden egyes tagját nagyon a szívembe zártam.



 <3


 
 


A metróállomáshoz érve realizáltuk, hogy az uccsó metró éppen 2 perccel ezelőtt húzott el, így busszal indultunk haza, tul.képpen majdnem mindannyian ugyanazzal a busszal mentünk. Ott tovább folytatódott a móka (dumaparty, no alkohol itt már), majd az díszes társaságunk tagjai fokozatosan szálltak le.

December 24-én hajnal 1-kor értünk a Trafalgar Square-hez, ekkor már csak ketten maradtunk az Istvánnal és megkerestük magunknak a csatlakozó buszunkat. Ekkor gondoltam bele, hogy wow, így még sosem kezdtem a dec. 24-ét, hogy egy világváros, London kellős közepén, a Trafalgar Square-en állok, éppen túl vagyok egy szuper karácsonyi banzájon a legjobb barátaimmal és rájöttem, hogy imádom az életem:)) (persze ez eddig is így volt, de olyan jók ezek a pillanatok, amikor az ember újra és újra realizálja, hogy milyen jó neki.:)
Annak ellenére, hogy egész nap züllöttünk, mulattunk én baromi enegrikus voltam így az út hátralévő részét végigpofáztam, lehet, hogy Istvánnak elege is volt belőlem egy picit.:))

Kb fél 2kor értem haza a töküres lakásba,(hoszték síelni vannak egy hétig). Még a buszon Rémi javasolta, hogy ha hazaérek vegyek be paracetamolt (fájdalomcsillapító gyógyszer) mert az megelőzi a másnaposságot. Megfogadtam a tanácsát, bevettem 2 darabot, majd el is tettem magam aludni. Hétfőn kb délben kecmeregte ki az ágyból, Luca drágám fel is hívott, hogyan érzem magam.:) Abszolút semmi fejfájás, semmi másnap, szóval hatott a paracetamol.:))  24-én nem csináltam semmi különöset, csak pihentem, Reszkessetek Betörőket néztem (nekem duplán aktuális volt, hisz Home Alone az eredeti címe és én pont mint Kevin, egyedül voltam a házban karácsonykor :). Az utcánkban van katolikus templom, így nem volt kérdés, hogy éjjel elmegyek az éjféli misére. Ez volt az első angol nyelvű éjféli misém ( sima misén voltam már párszor, meg húsvétin is) szóval kíváncsi voltam milyen lesz. Nagyon szép volt, hangulatos, gyönyörű énekekkel, rengeteg emberrel.  Másfél órát tartott, de nekem a hazaút csak 3 percet vett igénybe, így fél 2 után már itthon is voltam. Még így is, hogy egyedül voltam nagyon jó hangulata volt a Szentestémnek, megvolt a maga varázsa főleg, hogy templomba is mentem.:) Aznap éjjel 3 körül mehettem ágyba, és mivel másnap semmi dolgom nem volt így húztam is a lóbőrt sokáig.

A karácsonyozás Lucával 27-én (csütrötökön) is folytatódott. Reggel elmentem takarítani a plusz melómba. Mivel ünnepi menetrend van így kisebb fajta fennforgások árán jutottam csak el takarítani, majd mikor ott végeztem metróval mentem tovább Lucához. A metrón meg sztrájk van, így az is egy nehéz szülés volt, de végül odaértem. Lucával előbb bevásárolni mentünk, majd nála melegszendvicseket készítettünk, általam vitt magyar melegszendvicskérmmel meg cider-eztünk.:)  Téma ezúttal is akadt bőven, ezeket nem is részletezem, de megint csak egy szuper délután tölöttünk együtt be nem álló szájjal és rengeteg mókázással. Negyed 8 után Luca kikísért a metróhoz és a sztájk miatt majd 2 órába telt, de hazajutottam. Mellesleg a sok lezárás és a sztrájk miatt annyi ember tömörült össze a metróban, hogy ekkora tömeget én itt a londoni metróban csak tavaly szilveszterkor láttam a tűzijátékkor.
Ez volt tehát 2012 és egyben életem eddigi legszupibb karácsonya.:)) Köszönöm szépen mindenkinek, aki ott volt és ilyen emlékezetessé tette:)<3

Éééss ezzel még nincs vége, az ünneplés folytatódik, hisz holnap után Szilveszter lesz. A kis csapatunkból páran, Gina, Reni a francia srác és én a magyar buliba megyünk Észak-London-ba.  Már vettem egy szuperjó party cippelőt az eseményre, és a ruhát is kinéztem, csak a megfelelő méret hiányzott de a hétvége folyamán az is meglesz. Mellesleg itt Angliában karácsony után vannak a legnagyobb akciók, sale-ek a boltokban, 50-70%-os árengedmények, amelyeket kár lenne kihagyni, már tavaly is lecsaptam a jó ajnánlatokra, így vettem magamnak fillérekért bőrdzsekit és egyéb kincseket. A partyruci amit kinéztem pl csak 10 font (kb már vicces, hogy milyen olcsó-pedig egy minőségi darab). Csak sietni kell, mert a méreteket pillanatok alatt elkapkodják.
Most meg már hajnal 3 van és nekem holnap kelni kell mert a barátokkal megyünk paprikás krumplit enni a palcsintázóba, szóval bye-bye ^-^

2012. december 26., szerda

Mennyit ér az Aupair?

Avagy matekozzunk egy kicsit!
Matekból sosem voltam jó, ki nem álltam és nem tudtam felfogni, hogy mikor fogom hasznát venni a sok ilyen-olyan nyakatekert tételnek!(Megmondom őszintén, az érettségi óta nem csináltam még egy osztást vagy szorzást sem papíron, csak számológépen.) Valamiféle csoda folytán 4-esre írtam az érettségit, (pedig 2-es, 3-as voltam belőle mindig) tehát valószínűleg az évszázad legkönnyebb érettségijét sikerült kifognom. Most viszont egy bejegyzés erejéig visszatérek a számokhoz.

A bejegyzés apropóját az adja, hogy a múlt héten a gyereknek már javában tombolt a téli szünet, és az idő elütése érdekében, akárcsak az őszi szünetben, most is be lett íratva egy sporttáborba, amit az iskolája tesitanárai szerveznek, de nem az iskolában, hanem 15 perc buszúttal arébb a Clapham Parkban.
A múlt héten hétfőn itt voltak a nagyiék,így aznapra nem, hanem keddre és szerdára lett beíratva. Úgy volt, hogy csütörtökön nem lesz tábor, (nem volt meg a szükséges létszám) és pénteken pedig apuka vigyázott a gyerekre. Aztán szerdán mikor mentem a gyerekért a táborba mondta az edző, hogy mégiscsak lesz tábor csütörtökön, így beírattam aznapra is. Csütrötök reggel a hosztapám a kezembe nyomta a csekket, hogy fizessem ki az aznapi tábordíjat is (mert ők csak 2-őt fizettek ki)- A csekken 35 fontnyi összeg szerepelt. Ennyibe kerül tehát egy napi 5 órás tábor. Az én "gyerekem" 3 napot ment így ez a kis extra foglalkozás 105 fontjába került a családnak. Ez adta az ötletet a bejegyzésem témájához, egy kis összehasonlítást szeretnék írni. A tábor témánál maradva, a gyerek mindössze 3 napot ment a héten, de így is többe került mint az én heti fizetésem, pedig nekem aupair viszonylatban nagyon jónak számít a fizetésem, főleg ahhoz képest, hogy milyen keveset dolgozom.  Pl most is hiába volt téli szünet, én a múlt héten is csak 20 órát dolgoztam, hétfőt és pénteket is megkaptam szabadnapnak, és a többi nap sem dolgoztam 6 óránál többet-csak gondoltam megosztom, hogy így is lehet, a rendes családok gondoskodnak arról, hogy az aupairük a szünetben sem őszüljön meg.

(Apropó, mielőtt tovább megyek, egy gyors kitérő: pár bejegyzéssel ezelőtt említettem, hogy konfliktusom volt anyukával. Azóta minden rendben van, újra rendes és kevesebbet idegeskedik, főleg, hogy közeledett a nyaralásuk és végre ők is lazíthatnak egy kicsit.)

Vissza a statisztikákhoz: Kezdjük mindjárt az aupair fizuval. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a normál aupair fizu 70-100 font között mozog, gyerekek számától, a munka jellegétől és a környéktől függően. 3 családom volt eddig, a legelsőnél kerestem a legkevesebbet (70 font) de ők voltam viszont minden más szempontból a legbőkezűbbek és legkedvesebbek. Ők kétszer is elvittek vidámparkba, tengerparta, rengeteg egész napos kiruccanásra mindezeket a saját kóntójukra. Anyuka mindent megvett nekem pl deospray, női kellékek, édesség pedig ezeket sosem kértem, hanem csak úgy magától hozzáírta a bevásárlólistához. A legtöbb család azonban sajnos nem ilyen, az aupaireknek általában maguknak kell venniük a tusfürdőt és a hasonló nyalánkságokat,(pedig ez elvileg beletartozik a teljes ellátásba.)
Vannak családok, akik 100 font feletti összeget kínálnak (akár 120-150 körül) bár náluk jellemző, hogy több órát (35-50-ig terjedően) kell dolgozni.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy az aupair nem csak fizetést (hivatalosan zsebpénzt) hanem teljes ellátást (kéne) kapjon a családtól. Na ez az, amivel a több probléma szokott lenni, nem pedig a pénzzel. Bár időről időre hallok rémtörténeteket olyan családokról, akik nem fizetik ki tisztességesen az aupairt,  de ez hálisten nem jellemző, a legtöbb lány (és fiú) rendre megkapja a fizuját.  Sajnos viszont ugyanez nem mondható el a teljes ellátásról. A teljes ellátással az a baj, hogy a fogalom nem mindenki fejében ugyanazt jelenti, van, hogy a családok etéren borzasztó hanyagok tudnak lenni. (Személyes tapasztalatom ezzel bőven van, kb annyi, hogy könyvet tudnék írni róla.)

Az én szemszögemből a teljes ellátás a következőt jelenti: biztosítani a napi 3x-i étkezést, ezalatt pedig a rendes étkezést értem, nem azt ami sok helyen van, hogy pl pirítóskenyéren meg minden nap ugyanazon a tésztán él az aupair. Az ideális eset az lenne, amit a mostani hosztcsaládom csinál. Még a legelején megkérdezték, hogy milyen ételeket szeretek, és mik azok a hozzávalók,(pl brokkoli, krumpli stb) amelyeket mindig szeretném, ha lennének itthon és ezeket hétről hétre meg is veszik nekem. Plusz ezen felül ha valamire még szükségem van, akkor azt csak felírom anyukának és Ő megrendeli nekem. Az én értékrendem szerint ebbe nem tartozik bele a csoki, a chips, kóla-mert ezek nem alapvető élelmiszerek, hanem inkább élvezeti cikkek és nem lenne pofám ezeket a családdal kifizettetni.  Az persze más eset, ha ők maguk ajánlják fel.  Ha van itthon chips, keksz stb akkor természetesen ehetek belőle, mint mindenből, ami itthon van de külön ezeket én nem kérném. Pizza és effélék azonban szerintem beleférnek (nem ipari mennyiségben persze) én gyakran fel szoktam írni és anyuka mindig megveszi nekem. Nemcsak, hogy megveszik, de még főznek is rám, szóval jó helyen vagyok. A főzést megosztjuk, heti 1-2-szer én csinálom a vacsit, a többi napon meg ők. Azt gondolom ez így igazságos. Ha úgy döntenek nem akarnak főzőcskézni és rendelnek valamit, akkor természetesen rendelnek nekem is.

Nem ritkán hallok azonban rémtörténeteket aról, hogy egyes aupaireket hogy "tart" a fogadócsaládjuk. Nem egy aupair-ről hallottam már, akinek nem adtak megfelelően enni. Van olyan ismerősöm, akinél a család frankón felcímkézte azt a kevés ételt, ami otthon volt (mert amúgy mindig kongott a hűtő az ürességtől) és a lány a náluk tölött idő alatt szinte csak akkor evett, amikor ő vett magának a saját pénzén kaját.
A másik eset, ha a család nagyon gazdag és mindig étteremben eszik, az aupair-t meg persze nem viszik merthát rá mért is költenének, amivel persze semmi baj nem lenne, nem is kötelező az aupairt étterembe hurcolni (vannak olyan családok, akik viszik az aupair-t is, de nem ez a jellemző) hanem a gond az, hogy mivel a család szinte sosem eszik otthon így kaja is kevés van a házban, és az aupair kénytelen mindennap ugyanazt a tésztát enni ugyanazzal a szósszal, vagy ugyanazt a toast kenyeret, vagy mindig rizst stb. Ennek a vége az, hogy az aupair-nek teljesen leszűkül az étkezése ugyanarra az 5-6 kajára, és egy csomó szükséges étel, így rostok, szénhidrát, protein stb hiányzik az étrendjéből. Ez mondanom sem kell, hogy nagyon veszélyes a hosszútávú egészségre nézve. (Ez mellesleg a saját példám, az előző családomnál pontosan így nézett ki az étkezésem.) Annak ellenére, hogy rengeteg édességet ettem,és volt , hogy este 11-kor még chips-et majszoltam kólával, tehát diétásnak nem volt mondható az étrendem, de mégis leadtam a náluk töltött év alatt 5 kilót mert szinte sosem ettem húst (max akkor mikor a mekiben csibeburgert ettem ) és nem étkeztem túl változatosan. Nekem 15 éves korom óta mindig ugyanakkora volt a súlyom (60kg) és sosem volt ez egy grammal sem több sem kevesebb 6 éven keresztül, szóval igencsak meglepődtem, amikor a náluk töltött év vége felé ráálltam a mérlegre és megláttam, hogy mennyit fogytam (pedig tényleg rengeteg édességet ettem). Nem mondom, hogy nem örültem a súlycsökkenésnek, de ebből azért meglátszik, hogy mennyire fontos szerepe van a kiegyensúlyozott étkezésnek, valami nagyon hiányozhatott az étrendemből, ha a folyamatos édesség-zaba ellenére is 15 éves korom óta legelőször elkezdtem fogyni..A jelenlegi családomnál újra normálisan és kiegyensúlyozottan eszem, változatos ételeket, és bár itt nincs mérleg, szóval fogalmam nincs hány kiló vagyok,(amúgy sem szoktam csak kb évente egyszer mérni magam) de szerintem az itt tölött 4 hónap alatt ránézésre 2-3 kg biztos visszajött, ami azt jelenti, hogy újra egészségesen eszem. :))(Sőt, mivel itt sokkal jobban vagyok tartva, így az édességet sem kívánom annyira, mint az előző családnál,tehát amit beviszek, az hasznos tápanyag.) Tehát azt tudom javasolni minden aupairnek, hogy igenis harcoljátok ki magatoknak a normális teljes ellátást, mert az jár nektek és nem csak elvből de az egészségetek miatt is nagyon fontos. (Persze ha valaki fogyni akar az más, de én semmiképp nem javaslom a fogyásnak ezt a módját, akkor inkább a testedzést-az hosszútávú eredményt produkál).

Az aupair "továbbképzett, továbbfejlesztett" változata a nanny (dada), aki tuladonképpen majdnem ugyanazt csinálja, mint az aupair, azzal a különbséggel, hogy az ő munkaköri leírásában már nem szerepel a csicskamunka, a suvickolás, a ház takarítása, hanem csakis a gyerekre vigyáz és a velük kapcsolatos teendőket látja el.  A nanny-k rendszerint képzettek, az angolt tökéletesen beszélik és regisztrálva vannak az OFSTED-hez (afféle nanny-ket gyűjtő kamara), így ebből kifolyólag az ő fizetésük ha live in nanny-ről van szó (aki a családdal él) akkor 2, 2 és félszerese az aupair fizunak, ha live out(nem a családdal él) akkor pedig akár 4-5-szöröse is lehet. Ez már méltányosabb, persze itt már le kell tenni egy bizonyos szintű nyeltudást az asztalra és lenyomozható ANGOL referenciákkal kell rendelkezni. Ezt csak szemléltetésképp írtam le, hogy érzékeltessem,az aupair a fizetési ranglétra legalján helyezkedik el(ez végülis oké, nem kell hozzá semmi képzettség)de szerintem a családok életében nagyon is fontos szerepet játszik, rengeteg család tesz olyan kijelentéseket, hogy nem is tudják hova lennének aupair nélkül. Ez eddig rendben is van, csak az a kár, hogy nem mindig felejzik ki méltán az elismerésüket és akkor jönnek az olyasfajta ördögi körök, hogy az aupair-nek hadakoznia kell a teljes ellátásért, vagy ,hogy a fizuját rendesen megkapja stb..  A szamárlétrát tehát meg kell mászni, de jól is van ez így,ha minden az ölébe hullana akkor  az ember nem értékelné az elért eredményeket és dolgokat. 


Most én is készülök átnyergelni az aupair-ek világából a Nanny-k biodalmába, sőt, 2013-tól a blogom javarészt erről fog szólni, hogyan is lehet feljebb lépni és megírom majd a folyamat ügyes-bajos részleteit, egyrészt, hogy magamnak megörökítsem, másrészt hátha valaki kedvet kap, hogy feljebb lépjen és tán ötleteket gyűjthet az írásaimból.

Ennyit az anyagiak világáról, végülis minden család különböző, amiket leírtam csupán szemléltető jellegűek, szerencsére nem mindenhol így vannak, sőt, sok aupair-nek azért nagyon jó dolga van a hostcsaládjánál. Ügyesnek és erélyesnek kell lenni, amikor a hosztcsaládoddal tárgyalsz a részletekről és nem szabad átsiklani egy részlet felett sem, és akkor tutira minden rendben lesz, ha pedig mégsem, akkor szólni kell, merthát néma gyereknek anyja sem...Szerintem az a legjobb, ha írásban (pl emailben vagy akár szerződésben) lerögzítitek a részleteket, pl kaja, fizu, munkakör és erre a későbbiekben már csak merni kell hivatkozni. :))

2012. december 24., hétfő

Boldog Karácsonyt!

 
Minden kedves Olvasómnak, azoknak, akik rendszeresen olvasnak, akik néha-néha idetévednek és azoknak is, akik csak egyszer-kétszer nyitották meg a blogomat, továbbá minden aupair kollégámnak Angliában(Tomi, Anna, J. Anna és még rengetegen mások), Németországban (Vivi), Olaszországban( Angi), Amerikában és szerte a világban, valamint a Csipet Csapatom minden tagjának olyan boldog és vidám karácsonyi ünnepeket kívánok, mint amilyen nekem volt/van!



Tegnap egész napos karácsonyi banzájt tartottunk a barátaimmal, volt ott minden, a magyar palacsintázóban kezdtük az alapozást (pálesszel) majd Lucáéknál folytattuk, és este egy pub-ban tetőzött a hangulat, megajándékoztuk egymást, mindenkitől csupa kedves és szeretetteljes ajándékokat kaptam és igyekeztem én is ilyet adni mindenkinek, majd a házipálinka megtette a hatását és volt egy kis képszakadás is ami az emélkezőképességemet illeti, csupa-csupa a móka, a barátaimnak köszönhetően meg egy fantasztikus, életem talán legvidámabb karácsony estéje! Köszönöm szépen Nektek!<3 
A bejegyzést a karácsonyozásról már elkezdtem írni de még képekre várok (bár nem sok vállalható lesz köztük úgy érzem :) és a hét folyamán közzéteszem. 26-án folytatódik a karácsony Lucussal, majd 31-én a csapatunk számos tagjával a londoni magyar szilveszteri buliba megyünk, amit már nagyon várok, olyannyira, hogy 26-án mikor kinyitnak az üzletek (itt 26.-a nem ünnepnap) akkor hatalmas leárazások lesznek, és be is szerzek egy szép partyrucit, elvégre mégiscsak meg kell tisztelni az Újévet! (Főleg, hogy elmaradt a világvége haha).

Búcsúkép pedig a hosztcsaládomtól kapott karácsonyi ajándékok.


Kaptam egy Body Shop-os testápolócsomagot. Ezt nagyon eltalálták, mert borzasztó száraz a bőröm, és mindig igyekszem új márkákat kipróbálni (eddig semmi nem segített igazán) és a Body Shop nagyon híres a kitűnő termékeiről, szóval nagyon jól jött.(Magamtól nem vettem volna meg mert elég drága így nagyon örültem, mikor kibontottam és megláttam, hogy mit is kaptam:) Kaptam még egy válogatott csokikollekciót a Marks&Spencer's-ből (imádom a csokijukat) valamint 50 font-ot, és emellett még mince pie-t is (tradícionális angol karácsonyi pite.) Ennek azért örültem nagyon, mert igaz, hogy nem szeretem a húsos pitét, de nagyon kedves a hosztcsaládomtól, hogy annak ellenére, hogy a karácsonyt ők nem töltik itthon, ergó én tök egyedül vagyok a házban eme ünnepen, de mégis gondoltak arra, hogy valami tradícionálisat adjanak, szóval nagyon jól esik ez az apró figyelmesség.  A család vasárnap hajnalban (4:30) hagyta el a házat. Az ajándékaimat lent hagyták a konyhapulton, így mikor mentem le vasárnap reggel, akkor kellemes meglepetésként várt az asztalon.  Ma napközben nem csináltam semmit, délben keltem fel (totál kómás voltam tegnap este így jó sokáig tudtam ma húzni a lóbőrt), majd barátokkal /családtagokkal chateltem, és kb délután 2 óta filmeket nézek, túl vagyok a Reszkessetek Betörők 2-őn, A My Girl 2-őn és még egy rakás gyerek-és felnőttebb koromból való karácsonyi filmen. Ma este éjféli misére megyek (az utcánkban van a katolikus templom).

Szép estét és karácsonyozást kívánok Mindenkinek! :)

2012. december 18., kedd

Hétfői szabadnap= blogolás

(Már kedd lesz, mire ezt a bejegyzést közzé teszem, de hétfőn kezdtem el írni, csakhogy értsétek a címet:))

Mint már legutóbb említettem, a gyereknek múlt hét csütörtökön elkezdődött a téli szünet. Összeszámolva 3 és fél hetet lesz itthon, kishíján egy egész hónapot nem megy suliba, ilyenek a magániskolák, többet kell fizetni a kevesebb oktatásért.  Szerencsére azért nem mind a 3 és fél hetet velem fogja tölteni, ezt a mostani hetet igen, de aztán karácsonykor telelni (síleni) megy a szüleivel, amikor is nekem lesz egy hét szabadságom.:)) Utána lesz mégegy hét szünet de akkor félig-meddig a szülők is itthon lesznek.

A hétfői napot megkaptam szabadnak, mert a nagymama és a nagypapa lejöttek Észak-Londonból, hogy vigyázzanak a gyerekre, valamint gondolom szerették volna még látni karácsony  előtt és odaadni neki a karácsonyi ajándékait vagyis amiket a Santa hozott.:)) Milyen mázlista is az aupair, akinek a hosztcsaládjában ilyen aktívak a nagyszülők, mert így tegnap csak reggel kellettem 8-tól 10-ig, akkor is annyi volt a dolgom, hogy nézzem a gyereket amíg eszik meg játszik.

Vissza az időben az elmúlt napokra: Pénteken egész nap én voltam a gyerekkel. Délelőtt itthon voltunk, játszottunk, tv-ztünk és én megírtam az előző bejegyzésemet, délután pedig-ahogy azt már multkor is említettem-moziba mentünk. A Muppets: Karácsonyi Ének című filmet néztük meg. Én imádom a Karácsonyi Ének című Charles Dickens regényt, hihetetlenül tanulságos, egyszerűen remek és mindenkinek ajánlom olvasni is vagy a filmváltozatát  megnézni. Ezt a Muppets feldolgozást még nem láttam és őszintén szólva én nem vagyok annyira oda a Muppets-ért, de a film mondanivalóján ez mit sem változtat, a Muppet-ek helyébe bárkit vagy bármit-így embereket is- be lehet helyettesíteni, tehát a film élvezeti értékéből ez semmit nem von le. Sőt, bár annak ellenére, hogy annyira nem csípem a Muppet-eket, kifejezetten aranyosak voltak.  Nekem ezzel a filmmel jött meg igazán a karácsonyi hangulatom. Féltem, hogy a gyereknek nem fog tetszeni, mert a mondanivalóját egy 4 éves talán még nem fogja fel és a szellemeket tán félelmetesnek találja, de a végén azt mondta, hogy nagyon tetszett neki.
Hazaérve még egy kicsit tv-ztünk majd fél 6 körül hazaért az apuka és leváltott. Nem volt teher a pénteki nap annak ellenére, hogy 10 órát a gyerekkel voltam.

Este még a városba mentem ezt-azt venni meg mekizni, majd mikor hazajöttem hajnal 5-ig sorozatot néztem. Másnap, szombaton délig aludtam, délben is csak azért keltem fel mert a Reni hívott. Kérdezte, "hogy csaknem aludtál még?" - mondom "ááá dehogy is".:))Aztán az ágyamból valamikor 1 körül kecmeregtem ki, elkészülődtem és elmentem Clapham-be alapozót meg egy-két karácsonyi ajándékot vásárolni. Jelentem, megtaláltam a számomra tökéletes alapozót!:)) Clinique Stay Matte névre hallgat mert nekem nagyon olajos az arcom, nem viccelek, ha nincs bealapozva (jó minőségű alapozóval) akkor 2 órával arcmosás után úgy nézek ki, mint egy zsíros fánk.  A Clinique termékeket amúgy imádom, eddig is Clinique alapozót használtam, csak egy másik fajtát. Egy tubus egy egész évig elég volt, pedig heti 4-5-ször használtam és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel.  Most azért vettem ezt a másik faját, mert ennek a színe jobban illeszkedik az arcbőrömhöz amellett, hogy matton tart egész nap.
Btw idekint (de sztem Magyarországon is) ezek a nagyobb márkák pl Clinique, Chanel és effélék ingyen és bérmentve segítenek neked az alapozóválasztásban, az üzletben az arcodra kennek annyit, amennyit csak kell, hogy megtalálják a tökéleteset, és ebből pár napra elegendő ingyen mintát adnak, hogy hazavihesd kipróbálni mielőtt megvennéd. Én ezt nagyon jó üzletpolitikának tartom, ezen az úton én már kipróbáltam a leges-legflancosabb márkákat is (nem mindig azok a jobbak, a saját bőrömön tapasztaltam), és minden eladó-kozmetikus nagyon segítőkész volt.
Ennyit az alapozókról, gondolom nem sok olvasómat izgatja, hogy én mit kenek az arcomra, (bár a lányoknak biztos jól jön egy-két tipp;) csak én tényleg annyira meg vagyok elégedve a Clinique-kel, hogy nem tudtam nem megosztani és kitudja, lehet, hogy valamelyik olvasóm alapozóvásárlás előtt áll.

Már tavaly sem mentem haza karácsonykor, ahogyan idén sem, így a szüleim tavaly és idén is küldtek nekem csomagot otthonról mindenféle jóval, édességekkel, csokikkal-cukrokkal, zacskós levesekkel, melegszendvicskrémmel stb. Idén is így volt ez, a csomagot egy futárcég hozta (akit érdekel írjon kommentet mert én nagyon meg vagyok elégedve velük). Otthonról csütörtök este indult el a csomag, háznál vették fel és úgy volt hogy vasárnapra ér ide, de szombaton délután már kaptam az sms-t tőlük, hogy még aznap este ideérnek vele. Szombat este szitteltem, és kb 9kor telefonált a pasi, hogy itt van az utcánkban. Kimentem elé, átvettem a csomagot sőt a cég ajándékaként kaptam tőlük egy boci csokimikulást is..:) A csomag jó nagy volt és nehéz, alig tudtam felcipelni a lépcsőn a szobámba. Nagyon izgatott voltam a csomag miatt, úgy téptem le róla a csomagolópapírt, mint valami hülyegyerek.







 A csomagba belefért két otthon hagyott könyvem is, amiket már nagyon hiányoltam. (Narnia Krónikái 1 és 3 rész- mind a 7 könyvet szeretem de ezek a kedvenceim.)  Kipakoltam minden édességet és kaját, felét az ágyamra, másik felét a földre mert az ágyamon (dupla ágy tehát nem kicsi) már nem fértek el. Kaptam 25 zacskó ropit, 5 tábla milkát, 1 csomag válogatás szaloncukrot ( ezt unokatesóméktól) van benne mákos beigli ízű szaloncuki is-amazing;), kaptam egy doboz Milka szaloncukrot, sajtos chips-eket (itt nem lehet kapni) jó sok szőlőcukrot (imádom, idekint még nem láttam, hogy lehetne kapni), főtt gesztenyét zacskókban, zacskós leveseket és kajákat, nutellát, melegszendvicskrémet pástétomot és egy doboz házi sajtos rúdat. Alig találtam ennek a sokmindennek helyet. A házi készítésű sajtosrúd fele már aznap este elfogyott, mára már csak húlt helye van. A cuccokat beosztom (már amennyire sikerülni fog haha). Tavaly még februárban is volt az édességekből és egy-két tavalyi leves még most is megvan. Nagyon örültem mindennek, most egy ideig tuti nem fogok boltban édességet venni.






Sajtos rúd és úgysem láttátok még az új szemüvegemet:)

Vasárnap is hajnal 4ig laptopoztam, de fél 4 körül egyszer csak lefagyott a gépem és bejött rajta a kék halál. Mikor újraindítottam fél órán keresztül futott rajta a javítóprogram, (a tököm kivolt, mert már álmos voltam) és a javítás végén azt írta ki, hogy nem lehetett mindent megfelelően kijavítani és azóta ha elindítom a gépet akkor hülyén kapcsol be, kiírja, hogy valami Login program hiányzik. A laptopom most karácsonykor lesz 3 éves, már 2x lett újratelepítve rajta a Windows7, és mit mondjak már csak a Szentlélek tartja össze a masinát, csodálom, hogy legalább úgy működik, ahogy.  Vasárnapi nap folyamán újra bejött rajta a kék halál, tehát vettem 25 CD-t, a hét folyamán pedig kiírom CD-re az összes fényképemet és fájlomat (14 gigabájt-nyi képem van, már elkezdtem, de sokáig tart) és Tomitól pedig kölcsönkérem a telepítőlemezét és a karácsonyi szünetben újratelepítem rajta a Windows7-et, azt hiszem itt már csak az segíthet.  Legutóbb februárban romlott el a gépem, de akkor egyik pillanatról a másikra egyszer csak elszállt minden és be sem lehetett kapcsolni (szegénykém). 8 hónap fényképei vesztek oda, nem kicsit voltam ideges (ilyenkor örülök, hogy sok képet pakolok mindig a fészbúkra, így a leglényegesebbek megmaradtak:)).  Bár akadozva is, de most még működőképes a gépem, így amíg lehet kiírom az összes képemet és fájlomat, szóval most szerencsésebb vagyok mint legutóbb, amikor esélyem sem volt megmenteni őket. A legutóbb mikor elromlott a gépem és megjavítottam elterveztem, hogy majd minden hónapban kíírom CD-re a képeimet, hogyha akármikor beszarik a gép akkor ez ne okozzon fejfájást, de lusta voltam rá, meg goldoltam, hogy most egy jópár hónapig csak nem romlik el miután újra lett telepítve (nem is romlott). De mostantól nem leszek ilyen hanyag, minden hónap végén lemezre fogok menteni mindent. Hónaponként vannak rendszerezve a képeim, minden hónapban csinálok meg mappát így könnyű elkülöníteni, én szeretem a rendet még a gépemen is, nálam a tipikus "televan az asztal a képekkel meg fájlokkal" nem található meg, szóval a héten rászánok egy napot, rohadt sokáig fog tartani míg kiírok 10 hónapnyi képet, de ha meglesz, akkor már nem fogok (annyira) kiakadni, ha elromlik a laptopom a jövőben.:)


Vasárnap délután összefutottam Renivel egy karácsony előtti csevejre mivel ő szerdán megy haza és csak szilveszter előtt jön vissza. Késő délutánra program volt megbeszélve a kis csapatunkkal. Nem mindenki tudott sajnos eljönni (pl Anett, Reni, Vivi) viszont voltak ott számomra új emberek is. A Luca vasárnaponként vigyáz egy magyar kisfiúra, Patrick-ra (a távoli rokona-mondhatjuk így). 3 éves a kiscsávó és übercuki, magyarul és angolul is kitűnően beszél, sőt angolból valószínűleg hazavág minket. Szóval Luca elhozta őt magával és a kissrác csakhamar a társaság kedvence lett, leginkább a fiúk , de amúgy mindenki körbeugrálta.:)) A második új arc Alex (spanyol csávó), Ákos és a multkor megismert francia srác Rémi munkatársa.  Ott volt még Jucus, Zsófi, Ákos, Rémi meg én szóval szóval szépen összegyűltünk és egy hiper-szuper étterembe mentünk az Oxford street-en. A hely attól különleges, hogy egyrészt nem kell minden vásárolt dolog után fizetni hanem mindenki kap egy mágneses kártyát, ezt kell "lehúzni" a pultnál mikor az ember rendel valamit és a végén, távozáskor kell a kártyán szereplő összeget kifizetni-hatalmas ötlet. A másik különlegessége, hogy a kaját nem a benti konyhákban készítik el, hanem odakint a pultnál a szemünk láttára, így láthatjuk mi az, amit megeszünk, ráadásul az ételeket roppant jópofa módon készítik el.
Helyet foglaltunk az emeleten, díszes társaságunk teljesen beterített egy jó nagy asztalt. Én és még jópáran sörrel indítottunk, amit az emeleten lévő bárból kértünk ki és a pultos srác amint meghallotta, hogy magyarul beszélünk egyből ő is átváltott magyarra. Kellemes meglepetés volt, ő nem magyar hanem megtanulta a nyelvet volt egy kis (hiper-aranyos) akcentusa, de nagyon szépen beszélte a nyelvet. A legtöbben pizzáztak, én tiramisut ettem (majd mivel Jucusom már nem bírta így az ő pizzájából:)) Az ételek szuperek voltak, a hangulat szintén, mint mindig és nagyon jól éreztük magunkat. A Luca és a törpe 6 körül hazamentek mindenki sajnálatára, mert a kis Patrick-ot mindannyian nagyon megszerettük.
 
 



Jucus profilképe:)


 


 


A többiekkel átmentünk a Winter Wonderlandra. Én ezen a hétvégén nem is készültem odamenni, így felülni sem semmire, de ha már ott voltunk nem tudtam megállni, hogy ne.  A francia srác Rémi ki akarta próbálni az AIR-t (amiről már beszéltem itt a blogban is-a legnagyobb kedvencem) de mivel én már idén ültem rajta egyszer, tavaly meg 3-szor így most nem terveztem. Rémi nagyon győzködött, mondtam, hogy oxa, ha vesz nekem jegyet akkor ám legyen. Részemről ezt csak poénnak szántam, de Rémi komolyan ment és vett nekem jegyet szóval felültem vele.:)) Imádom az AIR-t, de ezen a hétvégén tényleg nem úgy készültem, hogy felülök bármire is (így fejben nem volt meg  a szokásos adrenalin szint) szóval sorbaállás alatt végig toporogtam.:) Nem számít hányszor ülök fel erre, de mindig picit parálok előtte, pedig amúgy élek-halok érte. (Nem úgy, mint a Power Tower-en, amin idén már 2x ültem, először nagyon be voltam tojva de  másodszor már semmi félelmem nem volt.) Sorbanállás közben összeismerkedtünk egy spanyol csajjal, aki szintén imádja ezt a hintát, ígyhát jó kis összeállításban ültünk egymás mellett: egy magyar, egy francia és egy spanyol. Ezért is imádom Londont.:)) Ez a ride is a sötétben a legjobb, akárcsak a Power Tower, bár itt nem igen lehet a kilátást élvezni mert pörögtünk jobbra-balra, előre-hátra és fejjel lefelé. A menetnek hipp-hopp vége lett, mondanom sem kell, hogy nagyon király volt.:)

Csakhogy nehogy elfelejtsétek az AIR-t:) :



Eztán Zsófival (az örök ride-os társam:) kipróbáltunk egy hintát, amit eddig még sosem. Ez majdnem egy sima láncos hinta ám abban különbözik, hogy felmegy 12 emelet magasba (majdnem olyan magas, mint a Power Tower) és itt tényleg csak egy vacak is biztonsági öv védi az embert (egy bőrszíj) szóval nem olyan hiper-modern fémből készült atombiztos biztonsági övei vannak mint pl az AIR-nek vagy a Power Tower-nek, és ettől félelmetes az egész, mert amúgy nem gyors. Mindössze 2 percig tartott a menet, odafentről látni lehetett a Hyde Parkot és a London Eye-t is, bár az elmúlt hetekben amióta megnyitott a Winter Wonderland én már majdhogynem megszoktam a látványt.:)

Videót erről nem találtam, de íme egy kép


Nagyon tetszett ez a ride is mindkettőnknek. A körünk után beültünk egy német sörkertbe enni-inni, bandázni. Olyan jó old-fashioned zenéket játszottak mintha az Október Fest-en vagy egy tipikus magyar búcsúban lettünk volna.  Én 9-kor elindultam haza, a többiek értesüléseim szerint 10-ig maradtak.  Mint az látható ezen a hétvégén sem unatkoztam, a társaságom szuper jó volt, köszönöm szépen mindenkinek.:)

Hétfőn mint azt már említettem a napom nagy része szabad volt, így délután elmetróztam Tomihoz a Win7 telepítőlemezéért. Jó messze lakik most tőlem (költözött a hosztcsaládjával) így 2 órát metróztam oda és vissza is, így 4 órát töltöttem utazással egy 15 perces meetingért LOL.:) Nagy város ez a London.


A héten még holnap (szedán) és csütörtökön kell dolgoznom és a péntekem megint szabad lesz, mert apuka fog vigyázni a gyerekre, aznap én majd csak takarítani megyek az extra melómba, ami nekem kb egy relaxprogrammal ér fel (mert már írtam, hogy nagyon tiszta a ház) és még fizetnek is érte.

Wow már kevesebb, mint egy hét van hátra karácsonyig, mindenkinek kellemes készülődést kívánok.:)

2012. december 14., péntek

Konfliktus-felhők

Tegnap, azaz csütörtökön törént meg a következő .
A gyerek tegnap 11-kor végzett a suliban s ebben az évben már nem is megy többet, mint ahogy már mulkor említettem idekint rengeteg szünete van a gyerekeknek. Anyuka és apuka is sokat dolgoznak mostanában, dehát ezért vagyok én itt, hogy kisegítsem őket.  Tegnap mikor a gyerek végzett a suliban akkor a szülők hozták haza. Apuka egyből elvonult dolgozni, anyuka meg még nekiállt muffint sütni a gyerekkel, mert még volt egy szabad fél órája, mielőtt dolgozni ment. Mikor végeztek, és mielőtt anyuka elindult volna munkába elkapott egy gyors csevejre, megbeszélendő a következő napok programjait, lévén, hogy egész napokat leszek a gyerekkel.

Első körben arról beszéltünk, hogy másnap, azaz ma mit csináljunk a gyerekkel. Én "előre dolgoztam", utána néztem a helyi mozi ( Streatham, gyalog kb fél óra a gyerekkel, de nincs amúgy messze) programjának, és kiszúrtam egy mesefilmet és ezt fel is vetettem anyukának, hogy mi lenne, ha holnap moziba mennénk? Helyeselt nagyon, és örült neki, hogy még a vetíéseknek is utána jártam.  Anyuka azért a laptopján is elkezdett nézelődni, és előrukkolt azzal, hogy mi lenne, ha nem Streathambe (mostantól S.be) hanem Claphambe (mostantól C.-be) mennénk, mert ott más filmet is adnak. Tudni kell, hogy C. -be csak busszal jutunk el, míg amit én javasoltam S.be gyalog is simán odajutunk (egy kis gyaloglás nem öl meg és legalább friss levegőn vagyunk.)  Amikor anyuka bedobta az ötletet, hogy C.-be menjünk mozini, akkor én erre nem szóltam semmit, kb fél percig hallgattam, gondolkaztam magamban, hogy oké, akkor milyen busz, miért lenne könnyebb C-be menni (szerintem semmivel). Anyukának nagyon nem tetszett az, hogy én nem kitörő éjjenzéssel fogadtam az ötletét, mivel mikor látta, hogy én fél percig nem szólok semmit (pedig tényleg csak gondolkoztam, nem vágtam pofákat meg semmi) felpattant a székéből, összecsukta (vágta) a laptopját és 20 másodperc alatt úgy leteremtett, hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
Azt mondta (kiabálta), hogy ő próbál alternatívákat adni, hogy mit csináljak a gyerekkel a szünet alatt és én le sem szarom, nem is érdekel. (WTF ezt miből következtette ki, hogy fél percig hallgattam???). Meg, hogy neki mennyire baromi nehéz, hogy el kell terveznie a gyerek következő hetét (mintha nem az ő gyereke lenne...) Eztán azt vágta a fejemhez, hogy ő nem érzi úgy, mintha én bármit is akarnék csinálni a gyerekkel, merthogy ő keményen próbál programokat szervezni és én rá sem hederítek (mégegyszer mondom, azért vágta ezeket a fejemhez, mert fél percig hallgattam amikor előhozakodott azzal, hogy C-be menjünk mozizni.)
Erre én annyit tudtam ott lányos zavaromban válaszolni, hogy ha leszarnám az egészet, akkor alapból nem néztem volna utána, hogy mit adnak a moziban.

A gyerek (aki fültanúja volt az egésznek) ekkor kijött a játszószobából és mondta, hogy neki mindegy hova és milyen filmre viszem, csak menjünk moziba (köszi cuki:))) Eztán jött az a rész, ahol azt hittem, hogy ott hullok el mindjárt, ugyanis az anyuka odafordult a gyerekhez és azt mondta neki, hogy : "A Dominika nem akar téged vinni sehová és nem akar veled semmit csinálni."  Ez tényleg olyan szinten kiütötte a biztosítékot, hogy majdnem azt mondtam, hogy oké, akkor én most veszem a kalapom és viszontlátásra.  Fel nem fogom, hogy anyuka hogy gondolta, hogy ilyenek mond a gyereknek!! (Mert mellesleg egy szó sem volt igaz belőle).  Az efféle megjegyzésekkel maximum azt fogja elérni, hogy a gyerek megutál engem (úgy, hogy én nem is tehetek róla) és az nem jó neki sem és az egész családnak sem, mert ha a gyerek nem szereti az aupair-ét akkor az az egész családnak szívás.
Erre, hogy anyuka így lehordott a gyerek előtt én nem szóltam semmit, egyrészt mert a sírás határán voltam, másrészt mert semmi szépet nem tudtam volna (márpedig ha szépet nem tudok, akkor inkább hallgatok). Eztán anyuka továbbra is vagdalkozó hangnemben, félig kiabálva vágta a fejemhez a vádakat, hogy ő mennyire elfoglalt és ennek ellenére próbál szervezkedni (helyes, mégiscsak az ő gyerekéről van szó) és most velem kell vitatkoznia ilyen dolgokról mint pl a mozi.
Erre én rögtön, mostmár egy kicsit indulatosabb hangnemben (mert már tényleg betelt a pohár) visszaszóltam, hogy már ne is haragudjon, de mi az, hogy velem kell veszekednie, amikor egyeltalán nem én kezdtem a vitát. Nem vagyok visszaszólós, a tegnapi "veszekedés" (= muter leteremtett mert én nem veszekedtem) alkalmával én 80%-ban csendben hallgattam, ő volt az, aki nekiállt problémázni, méghozzá olyan ürüggyel, hogy én fél percig hallgattam, ergó nem éjjenzéssel fogadtam a mozis ötletét.  Ez, ami miatt vitázni kellett szerintem egy nagyon apró dolog, és nem fogom fel, hogy emiatt mért kellett veszekednie.

A "beszélgetés" végén már sírtam, a konyhaasztalra, a jegyzetfüzetem fölé görnyedve próbáltam leplezni, valamint a hajamat az arcomba fésültem, hogy ne lássák . (Tuti látták, de pont leszarom.)
Tudom, ebből az jöhet le, hogy túlérzékeny vagyok, vagy hogy nem bírom a kritikát. A kritikát igenis bírom, ha építőjellegű és nem rosszindulatúan vagdalkozó, mint ahogy anyuka tette.  Az indok, ami miatt a sírásig kiborultam a következő: az előző hosztcsaládom nem mindig volt egy álom, és sokszor volt ott is konfliktus, de ott legalább nem ilyen mondva csinált hülyeség miatt csesztek le, nem ilyen apró dolog miatt lett leszedve a fejem, hogy fél percig hallgatok mikor anyuka javasol valamit.  Mert tegnap pontosan ezért lettem elküldve a fenébe, a semmiért kb. Én nem hiszem, hogy ez főben járó bűn, hogy fél percig gondolkodom magamban. -.- Tehát ez az, ami kivágta a biztosítékot, hogy nem tettem semmi rosszat, szó szerint nem csináltam semmit (csendben voltam 30 másodpercig) erre el lettem küldve a halál f**ára (már elnézést). Ha ilyenért leszíd és belemagyarázza, hogy nekem nem tetszik semmi és semmit nem akarok csinálni a gyerekkel, (ami rendesen sokkolt mert én soha ilyet nem mondtam/utaltam) akkor mi lesz ha egyszer netán tényleg hibát vétek valamiben?? Megesz reggelire? Najó, most én magyarázok be dolgokat, nem agyalok inkább ilyesmin, de nekem nagyon rosszul esett az anyuka tegnapi viselkedése.

Aztán tett még egy olyan kijelentést, hogy ő azért akarja, hogy C-be menjünk mozizni, mert ő azt akarja, hogy valami új helyre menjünk, meghogy szerinte én nem is ismerem Clapham-et.  Na az ilyen kijelentésektől tudok végképp a plafonon lenni. Mi az, hogy nem is ismerem Clapham-et?  Ő azt honnan a fenéből tudja, hogy én mit ismerek és mit nem? Ne akarja már helyettem eldönteni, hogy én hol voltam már eddigi itt tartózkodásom során és hol nem! Ezt nem csak az anyukától venném rossz néven, bárki, aki hasonló kijelentést tesz fel tudja pörgetni a vérnyomásom.  És most rátérek a nyilvánvaló kérdésre: tudom, hogy eddig mindig S.-be mentünk mozizni, így ebből a szempontból C. valami újat mutatna, de a Jóisten áldja meg az Eget: minden mozi pontosan ugyanúgy néz ki belülről, akkor nem teljesen mindegy, hogy melyikbe megyünk?? Ez a kérdés csak nekem hangzik logikusnak? Annyi a különbség, hogy S.-be gyalog is eljuthatnánk, míg C.-be buszozni kéne ami ráadásul plusz költség.  Én egészen biztosan nem csinálnék ilyemiből ügyet, az élet annál rövidebb, hogy ilyen dolgok miatt főjön a fejem és borzasztó szívesen megkérdezném az anyukát, hogy neki megérte emiatt engem elküldeni a francba?

A hangnem, ahogy beszélt kb olyan volt, mintha valami értetlen senkiházi lennék. Nem is igazán a mondanivalója volt, ami felhúzott, hanem az , ahogy mondta. Nem azt mondom, hogy én egy szent és sérthetetlen ember vagyok, akivel úgy kell bánni, mint egy hímestojással, egyeltalán nem erről van szó, mint írtam, bírom a kritikát. De én is egy ember vagyok, az a személy, aki a legnagyobb kincsére, a gyerekére vigyáz, akire rábízza az egész házát.  Ha én hosztszülő lennék, akkor egész biztos nem engednék meg magamnak ilyen hangnemet azzal a személlyel szemben, aki a gyerekemre meg az életem munkájára vigyáz. Méhozzá azért nem, mert a legjobbat akarnám a gyerekemnek, és ha azzal a személlyel "baszok ki", aki őérte felel, akkor egyúttal a gyerekemmel is kitolok. Szerintem ugyanis-másfél év aupair tapasztalat beszél belőlem- ez oda-vissza működik. Boldog aupair= boldog gyerek és elégedett hosztszülők.  Persze ha nem tetszene valami és hibázna az aupair akkor diplomatikusan-segítő szándékkal- szóvá tenném, adnék építő kritikákat, de a nagy semmiért biztosan nem szídnám le, elvéve ezzel a kedvét az egésztől.  Oké, oké, tudom jó, hogy később az életben, amikor rendes munkahelyem lesz akkor sem fognak kesztyűs kézzel bánni velem a főnökök, nem élek álomvilágban ezzel kapcsolatban. Ámde az a nagy különség a rendes munka és az aupair munka között, hogy aupairként a főnökömmel élek együtt és nem csak munkaidőben kell elviselnem. A rendes munkából az ember hazamegy és ott hagyja a gondjait meg a főnökét.  Itt viszont itt lakom, és ha az aupair teendőimmel kapcsolatban veszekszünk egyrészt az aupairnek sosem lesz igaza, a család mindig jobban tudja. Én még nem hallottam olyan aupairről, aki konfliktusba került a hosztszülőkkel és azok elismerték volna, ha igaza van! Ez van, ebbe bele kell törődni és körültekintően kell családot választani, hogy az majd a lehető legjobb legyen, (Tudom, hogy ez nehéz.)
Másrészt meg itt együtt kell lakni a főnökkel és jópofizni kell vele 24/7, még akkor is ha a nagy semmi miatt szídnak le.  Ezt nem panasznak szántam, csupán tényközlésnek. Nem kell ezért sajnálni (sem engem, sem semelyik aupair-t) mert mi választottuk ezt az életformát és tudtuk jól, hogy mit vállalunk be.  Meg ami engem illet már teljes mértékben hozzászoktam, az előző családomban is volt konfliktus, és ott is azt csináltam, hogy a kritika építő részét megfogadtam, a nem éppen kedves részét meg elengedtem a fülem mellett. A tegnapi csak azért esett rosszul, mert nagyon nem bírom, ha a semmiért kötnek belém.

A történet vége: szerintem anyuka megbánta egy kicsit, hogy úgy nekem esett, igaz, hogy ezt így szó szerint nem mondta, de voltak rá utaló jelek. Miután vége volt a vitának, ő még felment a szobájába, én közben a gyerekkel voltam, majd visszajött kb 20 perc múlva, a kezembe nyomott 20 fontot, és mondta, hogy menjünk el délután a gyerekkel a Starbucksba (vagy ahová akarunk) kávézni, forrócsokizni, sütizni, meg együnk tortát és a többi. Rendes, sőt ultrakedves hangnemben beszélt ekkor velem, és többször is kihangsúlyozta, hogy én is vegyek, ami jól esik. És azt is többször elmondta, hogy ne aggódjak, mert apuka sietni fog amennyire csak lehet és ha végez a munkával akkor egyből átveszi a gyereket. Néha nem tudom őt hovátenni. Alapjáraton egy nagyon aranyos nő, tudom, hogy az, jó orrom van ehhez, nem is költöztem volna ide hozzájuk, ha ez nem így lenne. 90 %-ban mindig nagyon kedves és könnyedén lehet vele beszélni. A tegnapi bár nem esett jól, de ez volt a legelső eset, hogy összekaptunk, tehát ez még nem a világvége. (Az majd jövőhéten LOL-btw remélem senki nem hiszi el:)) Ne értesetek félre, nem készültem ki anyukától, nincs hullámvölgy meg semmi hasonló (sőt nagyon is jó kedvem van de erről majd később), nem lett belőlük elegem meg semmi. De már nagyon érződik, hogy év vége van nekik is meg nekem is. Alig egy hét múlva ők elutaznak és nekem is lesz egy vakációs hetem, szóval majd mindannyian kipihenjük az év fáradalmait és biztos vagyok benne, hogy nem lesz itt semmi gond, mert nagyon bírom még mindig a családot. Ami tegnap történt-hát sajna ilyen is van, néha szerintem minden hosztcsaládba becsúszik egy-egy hasonló, és ettől eltekintve a munkám még mindig ultrakönnyű és minden más körülmény is pazar. Jófejség volt a hosztanyutól, hogy utána elküldött sütizni, mert a legtöbb hosztcsalád  a veszekedések után szólni sem hajlandó az aupairéhez, ő pedig ahogy észrevettem kb ezzel tanúsított megbánást, ami ari volt tőle.

Végülis C.be fogunk moziba menni, mert ott kora délután is van vetítés, és ha ott végzünk akkor délután 4 körül apus át is veszi a gyereket.
Ennyit tehát az első (és remélhetőleg utlosó konfliktusomról az anyukával, nem problémázok ezen, húzok egy vonalat és tovább lépek, meg amúgy sem vagyok egy haragtartó típus.


Más téma:
Biztosan emlékeztek még arra, amikor pár hete probléma volt az NI numberemmel, és a facebook-nak valamint Jucu barátnőmnek köszönhetően megismertem Esztert, aki hatalmas segítséget nyújtott úgy, hogy nem is ismert engem. Azóta nem találkoztunk, viszont a kapcsolat fent maradt (telefon, fészbúk) és tegnap este meginvitáltam  őt a magyar palacsintázóba. Eszter més sosem volt ott, és hihetetlenül lelkes volt, hogy van egy ilyen hely Londonban, ahol magyar palacsintát, házipálinkát és hétvégente menüket lehet enni. Este fél 9kor találkoztunk, nagyon megörültünk egymásnak, Eszter nagyon kedves és egy olyan személyiség, aki mindig 1000 fokon pörög, mosolyos, csacsog, tulajdonképpen felvillanyozza az embert a mindig vidám természetével. A palacsintázóba érve is ugyanezt mondta a kiszolgáló lány, hogy már majdnem elaludt, de most, hogy Eszter bejött, egyből felrázódott:)) Házipálinkával indítottunk:) Ezt követte részemről egy fahéjas palacsinta (kedvenc ) majd most skubizzatok :belga csokis-Bailey's-es palacsinta. Komolyan, meglocsolták az alapból isteni belga csokit a kedvenc krémlikőrömmel.:)) Nem tudtam hova legyen a gyönyörtől, azt meg végképp nem, hogy hogyan fog belém férni mert nagyon laktaóak a palacsinták ezen a helyen. Eszter evett először egy lazacos, majd az én javaslatomra egy kinder-tojásos palacsintát. Oda meg vissza volt értük, olyannyira, hogy még a testvérének is csomagoltatott el 2 palit (meg páleszt haha).

 
 
 
 
 

Nagyon-nagyon szupi este volt, köszönöm Eszter ezúton is:)) Az tuti, hogy Eszter nem utoljára volt ott,és hogy nem utoljára voltunk ott együtt mert elkért vagy 100 szórólapot, hogy reklámozni tudja a helyet és egész este arról beszélt, hogy mennyire király, hogy van egy ilyen hely , kb extázisban volt:)) Pont azt beszéltük este (mikor már lecsúszott a pálinka és össze-vissza dumáltunk :)) hogy majdhogynem jó is, hogy az NI numberem ügye úgy alakult, ahogy, mert ha az simán ment volna akkor nem ismerem meg Esztert és Ő sem engem. Még lehet, hogy be is megyek a Job center-be megköszönni, hogy kicsesztek velem LOL.:))

Na befejezem, mert mindjárt ebédet adok a gyereknek majd indulunk is a moziba.:)) Jók legyetek, vagy kaptok anyátoktól!! :D

2012. december 11., kedd

Ajándékok a hosztcsaládnak-nem csak karácsonyra

Mivel most, hogy közeleg a karácsony  így itt-ott, pl fészbúk aupair csoportokban, fórumokon  és barátoktól egyre gyakrabban hallom/olvasom a kérdést, hogy mivel is lehetne meglepni drága jó(? :D) hosztcsaládjainak. Nekem már volt 3 hosztcsaládom és másfél éve vagyok az UK-ban így átestem már rengeteg szülinapon, és egy karácsonyon is, így rendelkezem némi tapasztatalattal etéren, tehát gondoltam leírom a meglátásaimat, észrevételeimet a témával kapcsolatban.

Előtte egy gyors kitérő a mai napra: már 8 hónapja allergiára emlékeztető tüneteim vannak, 8 hónapja FOLYAMATOSAN el van dugulva az orrom, néha könnyezek és tüsszögök. Kb április-május környékén kezdtek jelentkezni a tünetek. Mivel az egész jelenség megfázásra hasonlít, így az első 2-3 hétben arra gondoltam, hogy csak nátha, ami nehezen múlik el(néha el szokott nálam húzódni.) Azonban mivel már 8 hónap is eltelt így nátha tuti 100%-ban kizárva. Aztán a nyár folyamán arra gondoltam, hogy biztos pollenallergiám van, igaz, hogy Magyarországon sosem volt, de azt gondoltam, itt biztos másfélék a pollenek mint otthon és ezért itt jött ki rajtam. Sajnos én az egészségügyi problémáimat hajlandó vagyok elbagatelizálni (pl 7 évig nem csináltattam új szemüveget) és úgy kezelem magam, hogy minden nap 2-3-szor orrcseppezek (mert ennyiszer kell, hogy kapjak levegőt) . Heti átlag másfél doboz orrcsepp fogy el, ami 8 hónap alatt szép kis mennyiség, én úgy vásárolom az orrcseppeket mint a dohányosok a bagót.:S Gondoltam rá persze egy csomószor, hogy allergia vizsgálatra kéne mennem, de mivel hanyag vagyok így nem mentem, úgy voltam vele, hogy ha pollen miatt van az allergia akkor ősz végén el fog múlni és majd jövő tavasszal elmegyek vizsgálatra, tehát az elmúlt 8 hónapban nem léptem semmit az ügyben. Tudom, hogy az orrcsepp használata nem oldja meg a problémát és csak a tünetet kezeli (ideig-óráig)  és ráadásul jó sok pénzem is rámegy, de ennek ellenére ezidáig nem mentem vizsgálatra, mert azt hittem, hogy a tél beköszöntével a tüneteim is elmúlnak majd. Hát, nem így lett, már hetek óta fagy de a tüneteim ugyanúgy megvannak, szóval itt valami más lesz a ludas és nem a pollenek.

Ma délelőtt tehát szedtem a sátorfámat és ellátogattam a közeli walk in hospitalba. Ide nem csak vészhelyzet esetén mehet az ember, de páciensként is beregisztrálhat, így rögtön megtettem azt is.  Mivel még csak ma regisztráltak be a rendszerükbe, mint új pácienst, így még nem tudtak nekem időpontot adni, (azt mondták egy nap amíg belekrülök a rendszerbe és aztán fel kell hívnom őket, hogy időpontot foglaljak) így a walk in centre-t használtam az allergiám ügyében (walk in -be akármikor akárki bemehet, ingyenes).
Kezdem ott, hogy mikor odalibegtem a walk in-hez ők nem kérdeztek semmit, hogy mi bajom van, mi célból szeretnék doktort látni, csak beírták a nevem  a sorba és mondták, hogy hamarosan szólítanak. Ahhoz képest, hogy ez walk in centre volt nem is voltak olyan sokan, gondoltam de jó, hamar sorra kerülök (max fél órát jósoltam). Mikor már 3/4 óra eltelt akkor már kiolvastam 2 fodrászmagazint, egy alkoholizmusról szóló kiskönyvet és lezavartam 2 menetet Tetris-szel a telómon, és még mindig a váróban pislogtam. Ezzel különösebb gond nem is lett volna, nem vagyok türelmetlen,  de aztán arra lettem figyelmes, hogy olyanokat hívogatnak be, akik jóval utánam jöttek. Segáz, szúszá, gondoltam magamban és számoltam tovább a csepméket. Aztán mikor már több, mint egy órát várakoztam, akkor betelt a pohár, merthát én is dolgoztam még ezután és volt egy-két elintézni való ügyem, így fogtam magam és odamentem a recepcióshoz, felvettem a playpofát és udvariasan szóltam a hölgynek, hogy nézze meg benne vagyok-e a rendszerben, mert már több, mint egy órája itt vagyok. Mondta, hogy igen, már csak egy ember van előttem. Jó tudni, bár még mindig nem tudom mi tartott annyi ideig amikor nem voltam olyan nagyon sokan a váróban.

Eztán eltelt még 10 perc mire behívtak, de legalább végre bent voltam. Viszont nem tartózkodtam a vizsgálóban 2 percnél tovább, mert a dokinéni mondta, hogy ez egy walk in (észrevettem) és itt csak vészhelyzeteket látnak el, amibe az allergia nem tartozik bele. Megértettem, igaza van, nade akkor az a költői kérdésem van, hogy a recepción mért nem kérdezik meg, hogy mi okból vagyok ott?? Mert ha megkérezik, akkor én megmondom, hogy allergia miatt és akkor ők szólnak, hogy ez nem a megfelelő hely és nem tökölök el 75 percet az életemből. No problem. Ha már ott voltam a  hölgy azért ellátott egy-két tanáccsal (amúgy kedves dokinő volt), pl azzal, hogy áljak le a bolti orcseppel. (Igaza van.) Azt mondta, hogy majd kérjek külön időpontot allergiavizgsálatra (amikor különböző allergéneket fecskendeznek a bőrbe, hogy lássák mire hogyan reagál).  Ezen felül felírt még nekem egy kifejezetten allergiára kifejlesztett orcseppet, amiben szteroid van, hogy ezt használjam, majd mehettem is Isten hírével.
Mostmár nagyon izgat, hogy mire lehetek allergiás,mivel ha nem pollen akkor lehet még házipor, állatszőr (de otthon is vannak kutyáim és otthon sosem voltak tüneteim), vagy valami étel.  Pár hét és kiderül.


Kitérő vége, vissza az ajándékokhoz.

Én azt tudom javasolni, hogy drága ajándékokat nem kell adni a hosztcsaládnak. Az a feltételezés, miszerint a családok nem értékelik a 20-30 font alatti értékű ajándékokat szerintem nem feltétlenül igaz (max ha nagyon sznobok.) 3 családom volt eddig, mind a 3 különböző súlycsoport volt, az egyik az egyszerűbb (ám de nagyszerűbb) embereket képvislete, az előző egy picit azért kényesebb és a mostani úgy a kettő között van, tehát elég széleskörű tapasztalatom van. Mikor ajándékokat vettem sosem azt vettem figyelembe, hogy mennyibe kerül, hogy "megüti-e" árban a szintet, hanem igyekeztem minél személyreszólóbbat adni. /Néha  pl egy 2 fontos bögre sokkal személyesebb lehet mint egy 40 fontos óra./

Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy te, mint aupair a család minden tagjának veszel karácsonyra ajándékot (anyuka, apuka, 1 vagy több gyerek) szóval minimum 3 embernek, nekik viszont csak egy személyre kell költeni (és ők nem aupair fizuból élnek), és az a tapasztalatom, hogy a családok (tisztelet a kivételnek) nem nagyon erőltetik meg magukat, ami az aupair ajándékozását illeti. Légyszi ne nézzetek anyagiasnak, számomra SOSEM az számít, hogy az illető mennyit költ rám, hanem attól tudok kibukni amikor az ajándékról "ordít", hogy a vásárlója nem sokat erőlködött, ergó nem személyre szól, sőt tolál az ellentetje.

Tavalyi karácsonyi ajándékaim az akkori hosztcsaládomnak:

A gyereknek: 3 fontért mesekönyvet vettem amihez CD is jár, ugyancsak 3 fontért vettem neki egy díszes bögrét, még 3 fontért egy csupor csokit és egy fontért egy tábla csokit, tehát összesen 10 fontot költöttem rá.

Anyukának: Egy ízlésesen díszített noteszt a WHSimth-ben, le volt árazva így 3 fontba került, azért ezt vettem, mert ő mindig jön-megy, szervezkedik és sokszor azt sem tudta hol áll a feje valamint egy doboz bonbont  2,5 fontért, így összesen 5,5 fontból megúsztam az ajándékát. Mikor megkapta a noteszt mondta, hogy nagyon örül neki mert a színe megy a táskája színéhez és amúgy sem volt notesze. Egyből be is fogta és azóta is használja, mikor a hétvégén náluk voltam láttam is, hogy ott figyelt a konyhaasztalon.

Apukának: egy üveg likőrt vettem a Teszkóban (nem teszkó márkás) (ha jól emélkszem 9 font) mert tudtam, hogy szereti a krémes italokat.

Csomagolópapírra egy fontot költöttem.

A kutyának is vettem ajándékot, mivel imádom, neki egy fontért vettem egy csomag juatlomfalatot.:)) (Ez persze nem kötelező.)

Összesen tehát 26,5 fontba került tavaly a családom karácsonyi ajándéka, ami szerintem abszolút bevállalható összeg, és mindenki nagyon örülült az ajándékoknak, az ital csakhamar elfogyott (ok, besegítettem ha már megkínáltak), a csoki szintén, anyuka még mindig használja a noteszt és a kislány nem egyszer kérte, hogy a tőlem kapott mesekönyvből olvassak neki, reggelente pedig mindig abból a bögréből iszik, amit én ajándékoztam neki.

Én pedig a családtól kaptam egy pizsamát (nem akarok bunker lenni de sztem ez a legszemélytelenebb ajándék), rajta volt a címke, 15 font, valamint 2 körömlakkot, tehát összesen kb 20 fontjukba kerülhettem karácsonykor. A pizsamát végülis a mai napig használom, tehát nem volt haszontalan, de tény, ha kaptam volna helyette 15 fontot akkor másra költöttem volna. (Bár én mindig is személytelennek tartottam a pénzt.) A körömlakkok aranyosak, ezt eltalálták mert imádom pingálni a körmeimet. Örültem az ajándékoknak, mert én alapból mindig nagyra értékelem, ha gondolnak rám, számomra nem az ajándék maga a lényeg, hanem a szándék, és teljesen mindegy, hogy az a valami egy kézzel készített képeslap (az efféléknek szoktam a legjobban örülni, mert ebbe a készítők a szívüket-lelküket beleadják:) vagy pedig pizsama, vagy akármi más.

A volt hosztcsaládom szülinapi ajándékairól is szót kell ejtsek, mert ez is biztos sokak fejében kérdőjel, bevallom mikor még kezdő aupair voltam, akkor én totálisan sután álltam az ajándékozáshoz, mert nem akartam egy kártyával sem elintézni, ámde a túlzott személyeskedést is kerülni akartam, a vagyonokat költésről pedig nem is beszélve.  Még a legelső hosztcsaládomnál, akiknél mindössze 3 hónapot laktam "megéltem" a hosztapám szülinapját. Akkor még mindössze egy hónapja voltam náluk, apuka rengeteget dolgozott és alig láttam, nem ismertem igazán a személyiségét és halvány elképzelésem sem volt, hogy minek örülne. Aztán arra jutottam, hogy készítek neki egy személyreszóló képeslapot kézzel, a képeslap témája pedig a mountain bike-ozás volt (mivel nagy biciklis a hapsi), szépen megrajzoltam, kiszíneztem mint a gyerekek és írtam bele egy kedves üzenetet, ezen felül vettem neki egy doboz bonbont, amilyet szeret. A bonbon tudom, hogy első hallásra szeélytelennek hanzik, de ha belegondolunk ezzel szinte sosem lőhetünk mellé, mivel a csokit mindenki szereti, tehát ha kitudakolod, hogy a hosztod melyik fajtát preferálja, akkor a bonbon szupi ajándék (én pl imádok csokit kapni.:) Az eslő családomnál többb szülinapot nem "éltem meg", ám mikor nekem volt a szülinapom akkor már nem laktam náluk, de kaptam tőlük egy szép képeslapot, ami nagyon jól esett.

A legutóbbi családomnál egy évet töltöttem, így íme a lista:

Kislány: hercegnős puzzle (imádja), celebrations(kis csomag) rafaello (kis csomag), kutyás matricásalbum, ebbe matricák, valamint egy afféle kézügyességet fejlesztő kis fényképkeret, amire neki kell ráillesztenie a különböző dekorációkat. Nem emlékszem már, hogy mennyibe kerültek, de arra igen, hogy összesen nem költöttem többet 10 fontnál. A kiscsaj mindegy egyes darabnak örült, mint majom a farkának.

Anyuka: neki egy  vicces képeslapot vettem, amire valami hasonló szöveg van írva: " Ez a lap nem tartalmaz durva kifejezéseket a korodról, bunkó megjegyzéseket a ráncaidról, nem tesz említést a rengeteg ősz hajszáladról csak egy apró emlékeztető arra, hogy ezen a napon születtél sok sok sok sok sok sok (kb 20-szor) évvel ezelőtt." Mindenképpen valami vicceset akartam egyrészt azért mert én már csak ilyen komolytalan vagyok, másrészt meg annyira nem voltam vele jóban, hogy ömlengős-csöpögős képeslapot adjak.  Az anyuka abszolút poénra vette, nem sértődött meg, azóta is megvan a lap. (A nagymama viccesen megjegyezte, hogy milyen kis pofátlan vagyok-no hard feelings, igaza van :)) Ezen felül vettem még neki egy doboz csokit (kedvenc), lehet unalmas vagyok, de ezzel tényleg nem lehet mellélőni.

Apuka: neki szintén vicces lapot adtam, egy boroshordó volt rajta illusztrálva a következő szöveggel: "Bizonyos dolgoknak hosszú évek kellenek, hogy jó legyen,tehát te már közel vagy a tökéletességhez." Ezen kívül őt megvicceltem, mivel a szülinapja előtt egy héttel sikerült összevesznünk mégpedig a qrva kukák kapcsán. Apusnak az volt a baja, hogy mikor én kiürítem az újrahasznosító kukát, akkor nem válogatom szét a papírt és a műanyagot. Mondtam neki, hogy én alapjáraton külön gyűjtöm a papírt és a műanyagot, ő az, aki ugyanabba a szemetesbe gyűjti a kettőt, és megbocsásson de én nem fogok könyékig belenyúlni a szemetesébe, hogy szétválogassam a dolgokat, mert nem én vagyok, aki egybe dobja a kettőt. Azt mondta, hogy ő azért dobálja őket egybe, mert a papírnak nincs külön kuka. Mondom tudom, hogy nincs, de akkor csinálja azt amit én, tegye a papírokat a szekrényre, és én minden nap boldogan kicammogok vele a kukához. De ő ragaszkodott az ő módszeréhez, én ragaszkodtam az enyémhez. Tehát azt találtam ki, hogy poénból fogtam egy PRIMARKOS papírzacskót, egy kalapácsot meg egy szöget és becsomagoltam csomagolópapírba. Most biztos néztek, hogy WTF! :D Mikor odaadtam apusnak az ajándékot alig vártam, hogy kibontsa.:)) Kinyitotta, nézett egy nagyot majd rámnézett és elmagyaráztam neki, hogy a PRIMARKOS papírzacsó lesz a papírgyűjtő kukánk mostantól, a kalapács pedig azért kell, hogy a konyhafalba be tudja ütni a szöget amit mellékeltem. És mivel a zacskó is papírból van, így mikor megtelik csak leakasztjuk a szögről és kivágjuk a kinti kukába.:)))) Szakadt a fater a röhögéstől, nem vette sértésnek meg semmi, persze mondtam neki, hogy ez nem az igazi ajándék, majd kapott tőlem egy doboz kekszet.  Ezután amúgy a fater is külön gyűjtötte a papírokat (de nem a primarkos zacskóban  haha) szóval az ügy megoldódott.

Én tőlük szülinapomra egy tusfürdő csomagot kaptam (végülis fürdeni mindig kell), egy lapot meg egy doboz csokit.

A jelenlegi hosztcsaládomban még senkinek nem volt szülinapja, így én még nem ajándékoztam. Az én szülinapom nemrég volt, kaptam tőlük egy lapot meg 20 fontot, anyuka azzal adta oda, hogy gondolja szívesebben megyek drinkelni ebből a pénzből a barátaimmal, minthogy ők vegyenek nekem valami hasztalant, és jó is volt ez így, jól jött a pénz (mikor nem ?:)


Karácsonyi ajándékok a jelenlegi családomnak:

A kisfiúnak vettem egy kis plüss tigrist, egy Toy Story-s táblát, amire filctollal írni lehet és nyomtalanul le is lehet törölni, (oda meg vissza van a Toy Story-ért), valamit minádja a Malesers- csokit, a smarties-t és a cadburry-s cuccokat, így ezeket a csokikat vettem meg neki, összesen 5 font volt.


Még jön hozzá egy nagy tubus Smarties
 

Az apuka rengeteget utazik, a fél életét repülőn tölti, amiről tudjuk, hogy mennyire unalmas (főleg mikor pl Japánba megy-12 óra a gépen), így nem volt kérdés, hogy könyvet vegyek neki, amit olvasgathat, hogy ne unatkozzon.:) Kritérium volt, hogy ne legyen túl nagy, hogy könnyen beférjen a kézipoggyászába és a súlyhatárba is. Először valami vicckönyvet gondoltam neki, (humor herold az öreg), de csak gagyi féléket láttam. Aztán ma a WHSminth-ben cirkálva megpillantottam (a humor részlegen) egy könyvet: "A legmulatságosabb történetek a foci történetében"-ebben humoros, már-már hihetetlen, ámde megtörtént focis sztorik vannak felsorakoztatva. Apuka imádja a focit, tehát amint legláttam ezt a könyvet egyből tudtam, hogy ez az igazi...:) 8 font volt btw.




Anyukának pedig személyre szabott naptárat fogok adni. Ugyancsak a WHSmith-ben találtam egy naptárat (A5-ös méretű) meg vannak szerkesztve a hónapok napjai, ámde képek nincsenek benne, hanem nagyon okosan megoldott, az előhívott képeket bele lehet csúsztani az oladalakba. 6 font volt a naptár, képeket majd hívok elő a gyerekről, a kutyáról, és róluk, majd odaillesztem őket a hónapokhoz. A képek előhívása kb 3 font lesz.




Ezen felül anyuka meg apuka közösen kap még tőlem egy doboz Celebrations csokit.

Szeretik a szülők a bort is, minden este iszunk, de nekik eléggé kiforrott az ízlésük e téren, megvannak a márkák, hogy miylet szeretnek, és én meg úgy vagyok vele, hogy nem égetném magam a 10 fontos borral. (Biztos vagyok benne, hogy örülnének neki de értitek az elvet.)

Tehát zárásként a témához: szerintem a hosztcsalád ajándékozásakor (mint ahogy másoknál is) sokkal fontosabb az, hogy az ajándék személyre szóló legyen és ne az ár legyen az, amit először megnéztek. Mindenki (még az is aki talán kívülről sznobnak látszik) annak örül a legjobban, ami szívből jön és amiről virít, hogy egy ő kicsit is fontos számodra, legyen ez egy kézzel készített portré, bögre, fényképkeret vagy hasonló, lényeg, hogy ne egy légből kapott "nah gyorsan megveszek  valamit és le is van tudva" ajándék legyen. Ha nincs ötletetek nyugodtan kérdezzétek meg a család többi tagját, biztos fognak tudni segíteni és jó néven veszik az érdeklődést.
A legjobb és legötletesebb valamint legkedvesebb ajándékok a kézzel készített ajándékok pl gyetya (bár idekint nem jellemzőek a porfogók- de ha valaki szereti akkor mért ne) vagy fa képkeret amit lehet batikolni, festeni, belevésni, stb, ha jól rajzolsz akkor portré, ha ügyes vagy akkor bögre, agyagból készült csecsebecsék és a lehetőségek tárháza végtelen. Persze nem mindenki van megáldva kitűnő kézügyességgel, jómagam pl kétbalkezes vagyok és technikából mindig a 4-esért feleltetett a tanár (mert a gyakorlatban olyan béna voltam, hogy elméletben kellett felelnem, hogy nehogymár a technika legyen 3-as a bizonytíványomban:)) . Aki nem annyira ügyes, annak ajánlom a naptárat, amit én vettem a hosztanyunak, mert ebbe csak bele kell csúsztatni a fényképeket, tehát nem lehet elrontani, de mégiscsak benne van a kezem munkája is és személyes.

Ezzel kívánok mindenkinek kellemes és hangulatos karácsonyi készülődést.:)