2012. június 29., péntek

Holnap

Holnap: interjúm lesz azzal a családdal, akikről már az előző bejegyzésben is beszéltem, akik nagyon szimpik és London belvárosában laknak. Holnap újabb vásárlókörúta megyek, ezúttal Londonba. Holnap lehet, hogy lefoglalom magamnak és egy ismerősömnek a jegyeket egy 2 hét múlva esedékes Stonehenge-Salisbury-Winchester túrára.:))) Holnap Judit barátnőm hazamegy Angliából.:((

Ennyi lenne dióhéjban mi minden lesz holnap. Nade megy most jöjjön kifejtve is.

Tehát, először is az interjú. A család, aki Shepherds Bush-ban lakik, London 2-es zónájában tehát igencsak a belvárosban múlt vasárnap az anyuka beszélt az én hosztanyummal, referenciát kért de vagy fél órán keresztül nyomták a traccspartit a telefonban (nem hallottam, hogy pontosan miket beszéltek, mert anyuka fent az ő szintjükön volt, én meg egy szinttel lejjebb az én szobámban.) Aki nem ismeri az angolokat lehet meglepődik, hogy mit beszéltek ezek fél órán keresztül, de aki eltöltött már egy kis időt itt az tudja, hogy az angoloknak a fülükhöz van nőve a telefon. (Ez egyébként akkor nagyon idegesítő, amikor szeretnék beszélni anyukával és épp telefonál, mert tudom, hogy minimum fél óra lesz neki mire legyógyul a telójáról:D).  Na de lényeg, hogy beszéltek (anno az első hoszanyum is adott rólam referenciát és ő is fél órát beszélt a mostani hosztmamival tehát nekem ez a dumaparti most csöppet sem volt meglepő:D) és a Shepherds bush-i anyuka mondta, hogy szeretne velem személyesen találkozni szombaton. Boldogság:)) Mert a körülmények, fizu, a lakosztályom (mert saját szintem lenne a házban fürdővel meg mindennel) meg minden stimmelne. Egy bajom van, ami másnak lehet nem lenne az, de nekem igen: mégpedig, hogy belváros. Tudom, hogy rengetegen vágynak London belvárosába, és sokan rárepülnének erre a családra, de az a helyzet, hogy nekem kell az, hogy legyen egy nagy park/golpálya vagy valami zöld a közelben, ahol csend van és a levegő is tiszta. Én nem vagyok egy nagyvárosi leány. Félreértés ne essék, eszem ágában sem lenne pl egy faluba menni, ahol viszont semmi sincs, neeem. Amire nekem szükségem van az az, hogy pl London külvárosában legyek, ahonnan könnyen megközelíthető a belváros vonattal, de van zöld, van erdő, viszont van a közelben egy pár bolt, meki meg effélék. A jelenlegi városomban ez mind megvan, 20 perce vagyok vonattal a belvárostól, de közvetlen a házunk mögött van egy nagy szép erdő, 15 perce van gyalog High street ahol vannak boltok, meki, teszkó. Tökéletes hely a magam fajtának.:)) Ez van, nekem szükségem van arra, hogy elmehessek sétálni ahol még a madár sem jár, de ugyanakkor közel legyen a civilizáció is. És a jelenlegi városomban ez megvan teljes mértékben.:)) Emberek, egyre jobban úgy érzem, hogy itt kéne helyben családot találnom.
Nade vissza a holnapi interjúmhoz: szóval ez az egy ellenvetésem van, hogy belváros. De persze az interjúra el fogok menni, mert kihagyni kár lenne, és majd ott úgyis meglátom, hogy milyenek lesznek élőben és a környék is milyen lesz élőben. Döntenem meg úgysem ott helyben kell.:)) A keresés persze folytatódik.

A múlt heti watfordi bevásárlást ki kell egészítenem holnap, mert bár találtam rengeteg jó ruhát, de méretemben viszont nem mindenből volt. Így holnap London belvárosában bemegyek majd a boltokba, válogatnom nagyon nem kell majd, pontosan tudom mit akarok, majd csak a megfelelő méreteket kell kiválasztanom, amiket múlkor Watfordban sajnos nem találtam meg. Interjú előtt fogom ez beiktatni, mert az interjú csak este lesz.

Stonehenge-Salisbury-Winchester túra: óóó amikor megláttam a face-en az au pair csoportban, hogy Zita kollegám, akivel még ugyan nem találkoztam, de már egy ideje a face-en kapcsolatban álltam, szóval ő talált egy túrát a fent említett állomásokkal. Én már amióta kijöttem ide el akartam menni a Stonehenge-hez de eddig még nem volt rá alkalmam. Bár én is nézelődtem az utazási irodák kínálatai között, de a legtöbbjük elég drága volt. De Zita talált egy tök jó weboldalt, ahol napi buszos utazásokat szerveznek és azokhoz képest amiket eddig láttam sokkal olcsóbban.  Ez a Stonehenge túra júli 14-én lesz, ami szombat, ami nekem rizikós mert szombatonként én bébiszittelek. De, hehe tegnap este annyira megörültem eme túra-ajánlat láttán, hogy egyből le is csaptam anyukára és mondtam, hogy legyen kedves nekem elengedni azt  a szombatot, hogy el tudjak menni. (Kora reggeltől késő estig tart, szóval kizárt ,hogy visszértem volna bébiszittre). És elengedett.:)) Jeeee. Direkt jó előre szóltam, hogy ne legyen fennakadás, sem puffogás egyik fél rszéről sem (az enyémről ha nem tudott volna elegedni, vagy az övéről, ha már lett volna programja mert én kb addig erősködtem volna, meg mondtam volna ilyen-olyan indokot amíg el nem enged:DD ). De így, hogy több mint 2 héttel előtte szóltam természetesen oké volt a dolog.:)) Az iroda, ami a jegyeket árusítja Shepherd Bushban van, igen, pontosan ott, ahová holnap megyek interjúra:))) Ennek így kellett lennie.:)) Szóval ha nyitva találom azt az irodát(lévén szombat lesz így nem biztos) akkor megveszem magunknak a jegyeket, ha nem lesz nyitva sem gáz, mert Zita mondta, hogy akkor megveszi ő jövő héten, tehát Stonehenge-Salisbury-Winchester: vigyázz, jövünk:))) Nagy-nagy álom és bakancslistás helyek:DDD

Judit: róla csak röviden, mivel ez az ő magánügye, de holnap reggel hazamegy, végleg (mármint lehet egyszer még visszajön Angliába de most egy időre elmegy.) Az indokról is csak dióhéjban: nem jött be neki annyira az au pairség, illetve nem is az au pairség, hanem az azzal járó dolgok, nyomás, és a családja sem volt a legkedvesebb. Egészen mostanáig úgy volt, hogy július végén megy haza,és még lesz egy pár hétvégénk együtt, de a héten váratlanul eldöntötte, hogy most megy. Egyik nap írta nekem a face-en, hogy szombaton hazamegy. Hát, lesokkoltam pár pillanatra. Nem elég, hogy ilyen hamar, de így már találkozni sem tudunk, mivel holnap korán reggel megy, hét közben meg mindketten dolgoztunk.:( Én azért remélem, hogy még találkozni fogunk  a jövőben, akár itt Angliában, akár valahol máshol.:) És fogunk is:) Hiányozni fog, és a közös londoni kiruccanásaink is.

Ma este Renivel megyek a már szokásosnak mondható péntek esti meki járatunkra. Szinte minden pénteken megyünk, és kibeszéljük a hetünket, ki/mi idegesített, mit csináltunk stb egy menü és egy fagyi társaságában.:)) Amikor tehetjük és mindketten szabadok vagyunk, akkor hétköznap este is megyünk, így tettünk kedden is. Renit nagyon megkedveltem, mint már írtam, nagyon jó, hogy vagyunk egymásnak,  és amellett, hogy nagyon szeretem a kis városkám elhelyezkedését, Reni miatt is jó lenne itt vagy a közelben maradni.:))

Szép hétvégét, majd beszámolok az interjúról.;)

2012. június 23., szombat

Utálok vásárolni..

De szeretem az új dolgokat.:)
A cím apropója, hogy ma ruhavásárló körúton voltam és hát nem nagyon lájkoltam (csak a végeredményt persze.:) Azért nem a szívem csücske a vásárlás, mert idegesít a tömeg, meg az, hogy a próbafülkékbe tutira rossz méretet viszek be majd szambázhatok ki onnan másikért, majd megint vissza, ha egy ruha jó lenne akkor nincs a méretemben, ha valaminek a színe tetszik akkor annak hülye a szabása stb...Tudom, hatalmas gondjaim vannak. Nem is gond ez, nem is járok gyakran, és az előbb felsorolt dolgok legalább okot adnak a spórolásra.:))
Eredetileg úgy volt, hogy egy újdonsült barátnőmmel Timivel megyünk ma Londonba az Oxford street-re egy nagy bevásárló körútra mert már egy ideje nem vettem ruhákat (ez nem egy hetet jelent;) )  hanem utoljára akkor mielőtt hazamentem Magyarországra látogatni, azaz április elején szóval már esedékes volt ezt-azt beszerezni pl trikók, egy-két új felső meg gatyó.  Nem szoktam "csak úgy, kedvtelésből" vásárolgatni mert annál azért jobban vigyázok a pénzemre. Jobban mondva, mikor ide költöztem Angliába akkor az első időkben kb minden héten vettem ezt-azt, mert még új volt ez nekem, azelőtt még otthon nem nagyon engedhettem meg magamnak a heti rendszerességi vásárolgatást, és egy-egy diákmunkát leszámítva munkám sem nagyon volt szóval itt az elején nagyon tetszett, hogy a saját keresetemből vehetek meg magamnak amit csak akarok (ok, akármire az au pair fizu sem elég de azért havi egyszer-kétszer simán be lehet újítani pár dolgot). Aztán leálltam ezzel mert félre is szerettem volna tenni meg felhalmoztam egy csomó ruhát. Azóta csak akkor megyek ha tényleg kell valami, nem pedig kedvtelésből. Most pont időszerű volt már egy vásárlás így hívtam is Timit, jött is volna de a családja elvitte Manchaster-be a hétvégére. Hívtam Renit is, aki ma szülinapozni ment egész délután tartó készülődéssel:)) Hívtam Juditot is ő meg spórol.
Juditról jut eszembe: július végén hazaköltözik.:( Tök rossz mert annyira jóban lettünk és mindig együtt mentünk hétvégente Londonba meg ide-oda és egyébként is nagyon egy hullámhosszon voltunk mindig.  De júli végéig azért még akad pár hétvége, jövő héten felderítjük a British Museum-ot, aztán meg Brightonba megyünk, hogy még a tengert is lássa mielőtt hazamegy, ezek biztosak eddig.
Vissza a mai naphoz. Mivel senki nem tudott volna jönni Oxford streetre így eldöntöttem, hogy megkímélem magam az ottani őrültekházától, a hatalmas embertömegektől és Oxford street helyett egy tőlünk fél órára lévő városba mentem, Watfordba. Watfordnak van egy elég jó bevásárlóközpontja, az összes bolttal ami számít pl Zara, H&M, Primark stb. Jó döntés volt, találtam is mindenfélét. Vettem egy nagyon ari táskát mert már igazán hiányzott egy nagyobb méretű táska mert amit még M.o-ról hoztam a fekete bőrtáskám már vagy 3 hónapja szétszakadt és azóta egy kisebbet hordtam mindig. Imádom a kistáskám és viszonylag jól el is férek benne, de ha már bele kell tenni egy esernyőt, ami errefelé gyakran kellhet, meg egy pucsit vagy üdítőt/szedvicset ezeknek már kicsi. De most találtam egy nagy(obb) méretűt, amibe minden kellékem belefér és a mintázatát is imádom. Ezen kívül trikókat, egy nacit meg felsőt vettem, valamit egy pár Crocs-ot.Meg egy szempillaspirált.
4 órát töltöttem el ott, közben bementem a megszokott éttermembe a mekibe chicken nuggetsekért majd vissza a shopping centerbe és este 6 után értem haza. Jah, tegnap óta nem vagyok jól, főleg ma megfázásos tüneteim vannak, eldugult orr, meg lázas érzés (nem mértem meg). De mikor hazajöttem ittam egy italporos teát és már jobban is lettem tőle.:)  Jelenleg éppen bébiszittelek.




Legújabb mekis kedvencem-Smarties McFlurry




Én és Toto kutya egyik este:)

Még kedden gyártott amerikai palacsintám juharsziruppal és vaníliafagyival, ahogy az angolok eszik:))

Családkeresés: a pénteki nap folyamán feladtam egy hirdetést a gumtree nevű angol hirdetőoldalon. Nagyon jó lépés volt, mert már néhány órával a hirdetés feladása után emaileket kezdtem kapni, és azóta folyamatosan kapom is. A legtöbbjük nem olyan, akikre azt mondanám, hogy "igen, ők azon, akik a következő családom lehetnek", viszont van egy, akik nagyon szimpatikusak eddig és minden körülmény 100%-osan stimmel.:)) Szóval, 2 gyerek van, egy 5 és egy 7 éves (lány és fiú), nem egyedülálló szülő, hanem mindkettő együtt, nagyon nagyon jó helyen laknak, Sheperds bush-ban, ami igencsak közel van London belvárosához (a 2.es zónában van, ahol most lakom az a 6.os zóna tehát ekkora a különbség), nagyon jó fizut kínálnak úgy, hogy még takarítanom sem kellene, és külön szinten van az au pair hálója és saját fürdője.:)) Ááá eddig tökéletesek. Anyukával váltottam már egy pár emailt tegnap óta, küldött képeket is, én is magamról és elküldtem neki a jelenlegi hosztanyum email címét, hogy beszélhessenek. Az anyuka is elküldte nekem a jelenlegi au pairük email címét, aki már 2 éve van náluk, ez azért jó jel.:)) Reménykedem benne, hogy továbbra is minden klappolni fog. Bár azt eldöntöttem, hogy nem fogok igent mondani az első családnak, nade ennél a családnál eddig tényleg minden kilátás nagyon jó.:))
Btw teljesen megértem, hogy miért akarják a családok, hogy az au pair minél hosszabb ideig, akár több évig is velük maradjon. Az ok, hogy az utánpótlás keresése nagyon is megterhelő és unalmas is. Én jelenleg ugyanígy érzek, csak ugye én nem au pairt, hanem családot keresek. Kapom a maileket (amiknek persze nagyon is örülök) és válaszolgatok a kérdésekre, miközben tudom, hogy valószínűleg nem ők lesznek a befutók (most nem az előbb említett családról beszélek, ők nagyon is esélyesek a befutó szerepre:D) hanem azokról, akik bár szimpik de valamely körülmény miatt mégsem érzem, hogy ők lesznek azok, de mégis válaszolok nekik mert ugye idő közben hátha kiderül, hogy mégis esélyesek. Agyalok, hogy megéri-e fenntartani a kapcsolatot egyes családokkal avagy sem, vagy az egyik családjelölt jó lenne, de kevés a fizu a másiknál jó a fizu de pl sok a gyerek és minden igényemnek megfelelő családot találni nem könnyű.  Ezért is örülök most a fent említett családnak.:) A családoknak mikor au pairt keresnek ugyanez a helyzet, csak ők ugye többet dolgoznak, és kevesebb idejük van a keresgélésre de emellett ugye nem mindegy, hogy kire bízzák a gyerekeiket, tehát 100%-ban megértem és látom már, hogy mért akar mindenki hosszútávú au pairt.


Ennyi mára showműsorom, ha lesz konkrétum akkor mindenképp megírom. :))

2012. június 20., szerda

Robbantottam a bombát..

..Azaz megmondtam a családomnak, hogy ha letelik itt az évem, akkor nem hosszabbítok (mert szó volt köztünk a hosszabbításról még kb másfél hónapja). Mondtam nekik, hogy augusztus-szeptember környékén szeretnék majd az új családomhoz költözni (akárki is lesz az, mert ugye még csak tegnap regiztem vissza az operworld-re:D). De lássuk a történetet az elejétől:
Eredetileg tegnap este akartam közölni a szülőkkel a döntésemet. Ebből nem lett semmi, mert mikor anyuka hazaért 7 körül mondta, hogy fél óra múlva jelenésük van valahol, én pedig rendesen le akartam velük ülni ehhez a beszélgetéshez, tehát az szóba se jöhetett, hogy csak pikk-pakk a konyha és a felső szintek közt rohangálva jelentsem be, hogy menni szeretnék. Tehát elnapoltam az ügyet, mára.  Ez a várakozás, komolyan mondom az idegeimet ette meg.:) Tudom, ez nem egy olyan bejelentés, ami miatt agyon kéne lamentálnom a fejem, nem azt készültem bejelenteni, hogy most rögtön megyek, ágyő, viszlát hanem "mindössze" annyit, hogy nem hosszabítok, illetve szeptemberben járna le az évem de ehelyett augusztus (közepe-vége) lenne számomra a legjobb dátum. Tehát így visszagondolva annyira nem volt okom az aggódásra, nade én ilyen aggódós vagyok (már amiben, az élet legtöbb részén amúgy az "ahogy esik úgy puffan" elvét követem.D)
Szóval, az aggódásomat tetézte, hogy ma este 8ra jött ide hozzánk egy építész pali, aki felmérte a szülők hálójának állapotát, mivel újjá akarják építeni a bébi érkezéséig. A pali itt volt egy órát. A kislány már aludt, tehát még az sem volt, hogy azzal foglalom le a gondolataimat,hogy rá vigyázok. Tudtam ha ez a férfi nem lenne itt akkor már túllenék a bejelentésen:)) Aztán 9kor elment. Akkor én mint egy torpedó kb kilőttem a szobámból egyenest a konyhába a szülőkhöz, és mondtam, hogy beszéli szeretnék velük. Fogtam egy kólát, és bele is vágtam a közepébe. Mondtam nekik, hogy  gondolkoztam a hosszabításon, de nekik másfajta segítség fog kelleni mikor a baba megérkezik, és nekem szükségem van új tapasztalatokra . Szeretem a családot, de egy év után szeretnék most másmilyen famíliát is látni London egy másik részében,új környezetben. Hebegve-habogva eljutottam a lényegig, hogy augusztus közepe-szeptember eleje felé szeretnék majd az új helyen kezdeni.
Anyuka mondta, hogy ez való igaz, hogy neki másmilyen segítség fog kelleni. Szüksége lesz egy olyan személyre, akinek van tapasztalata babákkal, és az illetőnek több órában kell dolgoznia majd. Én is tettem neki javaslatot a személyes tapaszatalatim alapján. Mondtam neki, hogy idősebb lányt/nőt lenne célszerű választania, olyat, aki itt él már most Angliában, akinek már vannak itt barátai és akiknek van tapasztalata a házvezetésben. Ő ezekre mindre helyeselt, mondta , hogy jó meglátások ezek és ő is ilyesmiben gondolkodik. Azt mondta, hogy ezentúl, hogyha majd a bébi is megérkezik akkor nem is au pairt, hanem mother's help-et fog felvenni. (Mother's help tul.képp az au pair továbbfejlesztett verziója, főz, mos,takarít, gyerekeket ellátja, több fizetésért persze,mint egy au pair és sok esetben képzett is.)
Eztán rátértünk a dátumokra. Én mondtam ugye augusztus-szeptembert. Neki egy gondja van augusztussal, mégpedig az, hogy akkor iskolaszünet van, ők szülők ugyebár dolgoznak és nem akarja, hogy egy teljesen ismeretlen vadidegen legyen a kislánnyal nap közben (teljes egész napokra ugyebár). Az iskola időszak más, mivel akkor a kislány egész nap suliban és nagyszülőkkel van, tehát akkor nem aggódna anyuka. Szóval mondta, hogy neki szeptember eleje lenne legjobb. Én mondtam, hogy természetesen megértem az aggodalmát (és én sem akarnám, hogy a kisasszonyom egy vadidegennek legyen:D), de mi van ha találok családot, aki nagyon tetszik, engem akarnak és már augusztusban? Erre mondta, hogyha így lesz, akkor meg fogja próbálni elintézni úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen pl kivesz szabadságot vagy rokonok segítségét kéri. Mind a ketten egyet értettünk abban, hogy rugalmasnak kell lennünk egymással szemben, tehát jó, hogy ebben is egy véleményen vagyunk:)
Továbbá, mivel majdnem egy évet töltöttem már velük, töltöttem már au pairként, így nyilván a családok első kérdése lesz az, hogy van-e referenciám a jelenlegi munkaadómtól. Megkérdeztem anyukát, és azt mondta, hogy természetesen adnak rólam referenciát minden további nélkül.:)
Tehát ez a nagy helyzet. Nagyon örülök, hogy jól fogadták, és egy véleményen vagyunk a dolgokról. Nem is érte meg annyit idegeskednem rajta, LOL.

Családkeresés news: tegnap regisztráltam vissza az aupairworld-re, de ma esig már 5 visszajelzést kaptam. Elég jó családokat látok aupairworld-on. Most, mivel 2 hónapom van a családkeresésre, így megvannak az igényeim és ezekből nem fogok engedni. Ezek dióhéjban: 100 font fizu (90 ha minden más amúgy extrémül klappol) -nem akarok anyagiasnak tűnni, de spórolni is szeretnék ami a 70-80ból nem könnyű, max 2 gyerek (vagy 3 de ezt már tegnap írtam),  nem baj, ha van takarítónő (vagy ha nekem kell takarítani-mert nem bánom a takarítást-akkor honorálják) továbbá szeretnék saját fürdőt ami csak az enyém, és egy olyan családot, aki nagyon kedves és engem is bevonnak a családi életbe, valamint Londonban maradni.  Eddig csak olyan családokat jelöltem be au aupairwolrd-on akik ebbe a képbe beleférnek, és vannak egy jópáran tehát bízom benne, hogy megtalálom a tökéleteset.:)
Valamint  van egy nagyon jó hirdető oldal a gumtree.com, már kipróbáltam mikor legutóbb kerestem családot és működik. Legutóbb olyan jó ajánlatokat kaptam (igaziakat, nem átveréseket-leellenőriztem és beszéltem is jópár hirdetés feladójával), hogy nem győztem válogatni. Az újonnan aupairkedésbe belevágóknak mondom, hogy a gumtree akkor jó, ha már itt vagy Angliában mert a legtöbben személyes interjút kérnek. Na de a lényeg, hogy a gumtree-n rengeteg! londoni család keres au pairt, jó sokan a belvárosból, nagyon jó fizuért de persze ennek arányában több munkáért. A héten fel is adok egy hirdetést mert nem elég csak az aupairworld-on nézelődni, különösen mivel a gumtree-n előfordulnak sokkal jobb ajánlatok is.
Belegondolok,annyira megszoktam már a kis városkámat ahol lakom, hogy azt sem bánnám ha itt helyben találnék újat, itt legalább közel van a meki.:) Najó, viccet félretéve tényleg nagyon szeretek itt és ki tudja még az is lehet, hogy maradok, 2 hónap alatt simán megeshet, hogy találok valamit itt helyben.:))
Ennyi mára, szép estét mindenkinek.:)

2012. június 19., kedd

Back in business..

..Azaz újra a nyeregben. Mégpedig, újra a családkeresők táborát gyarapítom.
Na nem kell megijedni, nem dobott ki a családom, nem is vesztem össze velük meg semmi ilyesmi egyeltalán nincs.
Na akkor sztorizgatás. Szóval én a jelenlegi családomhoz tavaly szeptemberben érkeztem. Eredetileg egy évet vállaltam itt, ami ugye most szeptemberben 2 és fél hónap múlva le is jár.  A törénethez hozzá tartozik, hogy a hosztanyum terhes, ezt mondtam már? :)) Bizony, mégpedig már majdnem 5 hónapja. Én már vagy 3 hónapja tudom. Vicces volt, egyik este még áprilisban vacsizunk a hoszmamival. Beszélgetünk mindenféléről, és egyszer csak "benyögi", hogy : "Jah, EGYÉBKÉNT mondtam már, hogy terhes vagyok?"-de ezt így szó szerint.:DDD Hát úgy kellett felszednem a leesett államat a földről, annyira meglepődtem. Mikor ezt megtettem, akkor csak annyit tudtam kérdezni, hogy ez tutkó?? Mondta, hogy igen, de a 3. hónapig a legközelebbi hozzátartozókon kívül SENKINEK nem akarja elmondani. (A kislánynak is csak a 3. hónapos ultrahang után szóltak.) Mondta, hogy szerette volna ha én tudom, mivel mégiscsak velük élek-és hogy ne lepődjek meg az ilyenkor amúgy normálisnak mondható hirtelen rosszuléteitől.  Azt is hozzátette, hogy azt gondolta, hogy én ezt már tudtam vagy legalábbis sejtettem. Mondom neki, "Honnan a fenéből tudtam volna?":DD -ez az egész párbeszéd viccesen jóhangulatúan zajlott le köztünk.  Kérdésemre rámutatott a hasára. Oké, így hogy megnéztem tényleg látszott már valami (mivel hostszmamesz nagyon vékony így neki már 2 hónap után is látsztott picit), nade mivel ugye nem szoktam őt "csekkolgatni" csak úgy, ígyhát addig míg meg nem mutatta én nem vettem észre.
Szóval ez nagyon nagy örömhír. A kislány nagyon jól fogadta, tul. képpen kiugrott a bőréből. Azóta is folyton a bébiről beszél, reméli, h lány lesz, meg amit ilyenkor a gyerekek szoktak ugye. Apuka és anyuka is lányt szeretne.:)) Nekem is azt súgja valami belső hang, hogy lány lesz. Apuka mondta, hogy az első 2 évben majd elköltözik Új-Funlandra  a babasírás elől (na persze ezt sem komolyan, hanem csak viccesen mondta:DD)
Amelett, hogy nagyon örültem, hogy a hosztcsaládom örül, egyből el is kezdtem agyalni,hogy nekem akkor hogyan tovább? Mert nekem egy kanyi tapasztalatom nincs bébikkel.  Anyuka egyik este mondta, hogy neki kell majd valaki, akinek van tapasztalata babákkal és több órában kell majd az illetőnek dolgoznia, mivel a háztartás mellett (amit ebben a házban az au pair, jelenleg én vezetek teljes egészében) a babáról is gondoskodnia kell. Azt is mondta, hogy mivel az első néhány hónapban itthon lesz a babával,így betanítana engem, ha úgy döntök, hogy hosszabbítok.  Először én azt mondtam, hogy gondolkodom. Ez volt kb másfél hónapja. Monstanáig agyaltam, gondolkodtam, mit kéne, merre kéne, hová kéne?  Szerepel a terveim közt, hogy majd Olaszországba vagy Spanyol.o-ba menjek au pairnek, de az angolom még koránt sincs perfekt-nek nevezhető szinten, így arra jutottam, hogy egy évig még maradok itt Angliában. Aztán agyaltam tovább, mégpedig, hogy maradjak-e Londonban, vagy költözzek máshová amerre eddig még nem jártam. Úgy döntöttem, hogy maradok Londonban, mert annyira a szívemhez nőtt már ez a város, hogy nem is tudom hova lennék nélküle.:)) De tényleg, megszoktam a közlekedést, a tömegnyomort a belvárosban és imádom a parkokat, a shopping centereket, Oxford Street-et meg magát az egész várost. Továbbá stratégiai okai is vannak, hogy Londonban maradok, méghozzá: itt a legjobbak a fizetések (most mivel már tapasztalt au pair vagyok 100 font alá nem fogok menni ami a fizut illeti és találtam ennek megfelelő au pair hirdetéseket nem is keveset), a másik, hogy innen Londonból szinte bárhová eljuthatok vonattal szerte az országban, tenger egy-két órára van, és sok szép és híres város szintén.
Tehát a döntés: családot váltok, mégpedig augusztus-szeptember lesz a kezdődátum. Elveim ugye a jó fizu amit már említettem, hiperkedves családot szeretnék, akik bevonnak a családi életbe, és max. 2 gyerek (ha 10 év felettiek akkor a 3 belefér.) A döntésen már agyaltam kb 2 hónapja, de az elmúlt egy hétben pörögtem rajta a legtöbbet, kb minden gondolatom e körül forgott. Ma hoztam meg a döntést, és visszaregisztráltam a jól bevállt oldalra, az aupairworld-re.
A családomnak még nem mondtam meg, de ma este vagy a holnapi nap folyamán robbantom a bombát. :) Ez, hogy csak szeptemberben szeretnék elköltözni úgy gondolom mindenkinek előnyös, mert nekik is lesz idejük, hogy ideális lányt találjanak és nekem is, hogy tökéletes családot találjak.
A családkeresésről majd folyamatosan informállak titeket, mert tudom, hogy vannak az olvasóim közt is családkeresők, így hátha segítség leszek nekik.

Szép hetet mindenkinek.:)

2012. június 11., hétfő

Évforduló (második felvonás)

Az előző bejegyzésben összefoglaltam Angliában töltött első 6 hónapomat 2011 júniusától decemberéig.
Jöjjön most képekben a második félévem, immáron 2012 hónapjaiból.:))

2012. Január
Karácsony után minden visszaállt a normál kerékvágásba, a kisasszonyomnak újra kezdődött a suli. A házban is visszaállt minden a normál mederbe, befejeződött a konyha építése, és a munkások az utolsó simításokat is végrehajtották. Itt megjegyezném: olyan családhoz NE menjetek, ahol építkeznek! De komolyan. Nálunk mindent összeszámolva 7-8 hétig építették a konyhát. Ez azt jelentette, hogy 2 munkás (2 lengyel, nagyon aranyos fickó) itt voltak minden hétköznap kora reggeltől este 6-ig. A munkásokkal nem is volt bajom, az egyik nem is igen beszélt angloul, illetve nem tudom beszélt-e de előttünk nem igen szólalt meg, Tomas-sal a másik munkással meg csak lengyelül beszélt. Tomas egy 40-es pali, családja van, felesége és 2 fia. Nagyon jófej volt, mindig jól elbeszélgettem vele, a végletekig udvarias ember, tehát egy szavam nem lehet rájuk. A bajom azzal volt, hogy egyrészt hozzájuk kellett igazodnom bárhová is akartam menni, mert ha pl el akartam volna menni délután 3-kor, és nekik is el kellett ugrani festékért /ezért-azért akkor a ház meg ugyebár nem maradhatott sem nyitva sem a riasztó beüzemelése nélkül. Tehát, hiába volt meg a napi szabadidőm, de ezek alatt a hetek alatt sokszor volt, hogy nem tudtam azt csinálni amit szerettem volna, és ez egyszer-kétszer nem is nagy ügy, de több hétig viszont idegesítő(erről nem a munkások tehetnek persze csak tették a dolgukat.) A másik, az építkezés kosszal meg porral jár, és mivel nekem kell takarítanom az egész házat volt , hogy leporoltam és köv. nap megint tiszta por volt minden (a munkások ebben is rendesek voltak, ahol lehetett takarítottak maguk után és csukva volt a konyhaajtó ahol dolgoztak de a por amiből jó sok volt kiszállt a küszöb alatt:S) . Szóval sokszor véget nem érőnek látszott a takarítás és a végére már idegbajt kaptam ha egy szem port megláttam. Mégegy, hogy Tomas-ék egyfolytában lengyel mulatós zenét hallgattak, nem is halkan és ezzel sem lett volna bajom egy két hétig, de a 7. hét végére már attól is idegbajt kaptam.:D Szóval ha lehetséges kerüljétek az építkező családokat, főleg abban az esteben ha nektek kéne takarítani is a házat az adott helyen. 
Tehát januárban magunkra is hagytak, azóta még Tomas jött párszor egy-egy napra pl mikor a játszószobát építették újjá, meg bírom is őt magát, de jóból is megárt a sok.:) 
Másik amit nagyon fontosnak találok megemlíteni az új au paireknek: ha kijöttök Angliába akkor a facebook-on keressetek rá au pair csoportokra. Pl írjátok be a településetek nevét és utána hogy au pair pl : "London au pair"-mert egy RAKÁS csoport van, ahová ha csatlakozol akkor seperc alatt találhatsz a közeledben au paireket akikkel mehetsz hétvégén ide-oda és barátságokat szőhetsz és az au pairnek ugye az a alegfontosabb, hogy ne legyen egyedül, hogy legyenek barátai-haverjai, akikhez fodulhat ha baj van, vagy elmehetnek bulizni stb. Én januárban csatlakoztam az au pair in London csoporthoz egy csütörtök délután és köv. nap pénteken már meg lettem hívva bulizni, ilyen könnyen megy ez:)) Tehát mindenképp keressetek a face-en ilyen klubbokat, szinte minden városhoz/térséghez fogtok találni.

Hilkkával a Ministry of Sound klubban, Londonban (2012 január)



2012. február:
Február egy mozgalmas hónap volt. Elsőként febr. elején elromlott a laptopom. Borzalmas volt, mivel a  laptopom a legfontosabb szabadidős-és szórakozási lehetőségem, meghát rajta vannak a képeim, meg minden ami az életben maradásomhoz kell.:) De hála Tamás au pair kollegámnak meg lett javítva vagyis Tomi újratelepítette nekem  a Windows 7-et rajta. Rögtön ezután a családom elutazott Párizsba 5 napra. Azalatt én szabad voltam, aminek nagyon örültem, meg jól is jött mert ekkor mentem el a Nagykövetségre útlevelet csináltatni (de erről már írtam márciusban). Cirka 4 hónapig tartott az útleveles procedúrám de a lényeg a lényeg, hogy megvan már és utazhatok bárhová.


Magyar Nagykövetség, London

Miután a család visszajött Párizsból igencsak állóháborús helyzetem volt velük, a részletekbe nem mennék bele, lényeg, hogy majdnem családváltás lett a vége. (Néhány olvasóm ismeri a sztorit, akit érdekel annak priviben megírom),de ide a bloggerre nem írnám meg az egész történetet mert cifra is meg baromi hosszú, a sztori vége, hogy végül mégsem váltottam családot, és a szülőkkel elbeszélgettem és megbeszéltük a problémákat. Azóta normálisabbak és élvezetesebb is itt lenni mint azelőtt.

Judit barátnőm, akiről mindig írok, hogy megyünk együtt szinte minden hétvégén, na ővele februárban már hónapok óta kapcsolatban álltam a face-en, mindig chateltünk, de nem jutottunk még el odáig, hogy talizzunk is. Az első talinkra február utolsó hétvégéjén került sor, amikor itt Angliában már meglepően meleg volt (a netről viszont értesültünk, hogy M.o-on akkor volt a nagy hó meg hideg) mi meg már átmeneti kabátban szeltük London utcáit. :) Judittal azonnal nagyon jó barátok lettünk, nagyon aranyos lány és sokmindenben hasonló a gondolkodásunk meg az érdeklődési körünk így nagyon jó, hogy "egymásra találtunk.":)


Big Ben, február




Judit a Buckingham palotánál




Mert Star Wars fan vagyok :) (Oxford street)




Sejteni lehet ki a kedvencem



2012. március
Márciusban kezdtem blogolni tehát innentől tudjátok az eseményeket, nade hogy ne legyen hiányérzetem az ezt követő hónapokról is írok pár sort.  Btw, most látom, milyen jó ez így,hogy minden hónapomról megemlékezem, mert amelett, hogy nekem majd évek múlva jó lesz visszaolvasni, így ti Olvasók is betekintést nyerhettek azokba a hónapokba amikor még nem írtam blogot, mert a legfontosabbakat most kiemeltem. :)
Vissza márciushoz: márciusban még mentünk Judittal jó sokszor Londonba és egyszer meg is látogattam őt Reigate-ben ahol lakik és ahol én is laktam még az első családommal. (Judit pont akkor költözött Reigate-be mikor én elköltöztem onnan tehát ebből kifolyólag Londonban talizunk mikor talizunk illetve néha lemegyek hozzá Reigate-be.)
Márciusban jött meg az útlevelem is, és március végén foglaltam magamnak repjegyeket egy egy hetes magyarországi vakációra mire áprilisban kerítettem sort.


M&M's boltban Judittal(ő fényképez:D)







Reigate-i kiruccanásom:







2012. április
 Áprilisban 3 hét szünete volt a kisasszonyomnak a suliban. Ebből viszont egy hetet töltött csak velem, vagyis egyet sem mivel anyuka azon a héten itthon volt így én csak besegítettem nem én vigyáztam rá egyedül. A maradék 2 hétben elutaztak Dél-Afrikába, Fokvárosba, én ezalatt ejtettem meg az egy hetes hazalátogatásomat. 
Mikor visszajöttem még volt pár szabadnapom majd visszajött a család is. Április hátra lévő részében nem sok minden történt, mivel Judit egy hónapos vakáción volt otthon így csak májusban tudtunk találkozni pár, persze nem unatkoztam, feltalálom én magam mindig, mentem Londonba, mentem közeli shopping centerekbe, mozizni stb.:))



Valahol Hollandia felett



2012. május

Májusi eseményekről is beszámoltam már itt a blogban, taliztam jópárszor Judittal, Londonban, ellátogattam Beachy Head-re, Eastbourne-be, a helyre amibe egyből bele is szerettem és a közeljövőben tervezem a következő kirándulást oda:)) Valamint, ami még nagyon fontos elkezdtem szövögetni jövőbeli terveimet, bár ezt csak említőlegesen hozom fel, bővebben még nem írok róluk mert még változhatnak/változni fognak mivel nekem általában minden hónapban új dolgok jutnak az eszembe, de majd idővel meg ha már lesz konkrét köv. lépés akkor tudatom veletek.:)
A májusi kirándulásokról már tettem fel egy rakás képet régebbi bejegyzésekbe de néhány fontosabbat azért kiteszek ide az összefoglalóba is:))



Pózolj Tesco szatyorral:)

Hajammal hülyéskedés-eredmény


Eastbourne mólón


Beachy Head-160 m magas sziklafal





I belive I can fly



Tengerparton azért jó lakni mert akkor csak 3 oldalról vagy körlülvéve idiótákkal:D-Eastbourne városképe a sziklákról

Íme tehát az elmúlt évem, minden, amit Angliának köszönhettem. Mindenkinek, aki gondolkodik rajta, hogy au pair legyen bátran ajánlom, mert ezáltal tényleg olyan tapasztalatokat szerez az ember, amit máshogy nem (vagy leglábbis nem ugyanilyet) és sokkal erősebb lesz az év (vagy több év) végére, szóval vágjon bele nyugodtan, akinek kedve szottyan:))
Terveimről: még egy évig au pair leszek itt Angliában, szerzek nyelvvizsgát, reményeim szerint felsőfokút, utána pedig majd úgyis elválik mit lesz kedvem tanulni/vagy dolgozni a továbbiakban. Szerepel terveim közt , hogy egy fél évre elmegyek Spanyolországba vagy Olaszországba au pairnek nyelvet tanulni (hogy melyik ország lesz a kettő közül az még elválik, mint mondtam nekem havonta változik az elképzelésem) de vagy az olaszt vagy a spanyolt szeretném megtanulni mert légiutaskísérő  szeretnék lenni és minél több nyelvet tudok annál jobb ugyebár.

A mission: hogy a következő évem is legalább ilyen jó legyen mint az elmúlt egy év volt. De most szeretnék: nyelvvizsgát, elutazni Spanyolországba(nyaralni, lehetőleg a Kanári-szigetekre amire már gyűjtöm a lovettát), kipróbálni a skydivingot és belekezdeni vagy a spanyol vagy az olasz nyelv tanulásába. Egyenlőre ezek a "biztos pontok", a többi meg úgyis jön  magától meg ahogy a helyzet hozza. Mint az látható, nem vagyok egy előre tervező típus. Ennek az oka, hogy egyrészt mint mondtam minden hónapban más az elképzelésem, másrészt meg az oké, hogy bizonyos alaptervek kellenek-ilyenek vannak is-de szerintem nagyon részletekbe bocsájtkozóan felesleges tervezni mert úgysem tudom még hónapokra (vagy évekre) előre, hogy hol leszek mit fogok csinálni, kivel találkozom, mik lesznek a lehetőségeim stb. Amiben biztos vagyok, mert bízom magamban: egy év múlva is büszkén fogom kijelenteni, hogy elértem, amit akartam és közelebb vagyok az életcélomhoz (bár még fogalmam sincs mi az :D). :)) 

2012. június 10., vasárnap

Évforduló-egy éve Angliában!!:)))-és pizza meg sör


Tegnap volt egy éve, hogy kijöttem Angliába!! Hihetetlen , hogy milyen gyorsan eltelt ez az év, el sem hiszem. Mint ahogy írtam, életem eddigi legtanulságosabb éve volt, rengeteg mindent tudtam meg magamról, és rengeteget fejlődött a jellemem. Ezt az évet/ezt a tapasztalatot nem cserélném el a világom semmiért.
Ja igen tudom ezt a bejegyzést tegnap kellett volna közzétennem, de ha már a tegnapot említem, el kell mondanom, hogy délután 2kor keltem fel:)) (Előtte hajnal 2kor mentem aludni szval pont 12 órát aludtam:D) Mikor kikászálódtam a szobámból a család pont akkor készült elmenni és meg is kaptam anyukától, hogy én vagyok a leglustább lány, akit valaha látott.:)) Hát, komment ide-vagy oda, nekem akkor is nagyon jól esett az alvásmaraton.  Aztán ettem szépen lassan és délután negyed 5 volt már, mikor átöltöztem pizsamából utcai ruhába:)) Meghívásom volt egy barbecue party-ra, de mivel J barátnőm nem tudott jönni(messze van neki, itt látjuk a hátrányát milyen az, amikor az ember nem Londonban lakik) és Reni a helyi magyar barátnőm meg bébisztittelt, nekem pedig akkora sebek vannak a bal talpamon, hogy ráállnom is nehéz, így úgy döntöttem nem vágok át fél Londonon, hanem helyben maradtam, a városomban ünnepletem az évfordulómat. Este elmentem misére, azután pedig a mekibe jó szokásom szerint. Ettem smarites-es Mcflurry-t (fagyi smarites darabokkal) és 9kor a moziban megnéztem a Man in Black 3-at 3Dben. Haláli egy film mindenkinek ajánlom, és a 3D nagyon jól meg van csinálva, igen látványos. Negyed 12kor értem haza, a család már aludt, vagyis fényt láttam még a szülők szobájából, de nem jöttek ki már. Azelőtt nem voltam egy nagy mozifan, akarom mondani nem is az volt a baj, hanem hogy az otthoni városomban nem is volt mozi, így szökőévente egyszer ha Pesten beültem egy filmre mikor arrajártam, itt viszont egyre gyakrabban járok. Meghát mit is tud egy au pair csinálni ha belegondolunk? Vagy kirándulni, de ha nincs kivel vagy éppen spórol(én per pill spórolós időszakban vagyok) akkor a mozi a legkézenfekvőbb, mert mégiscsak kimozdulok otthonról, ráadásul 15 perce van a házunktól gyalog a mozi, és valami újat nyújt, mert nyilván olyanra ülök be amit még nem láttam (ok, kivéve Titanic 3D:DD) és nem drága. Vagyis-fogalmam nincs a magyar mozis árakról,de idekint egyeltalán nem drága, így eme jellemzőinek köszönhetően mára az egyik kedvenc elfogaltságommá lépett elő a mozizás.:)
Ma 11kor keltem, fürödtem, és összekészülődtem (emberdormát csináltam magamból) és leugrottam a városba, fontos kellékekért a köv. hétre, pl csokik, kóla chips. Itthon ebédre pizzát ettem meg sört.:)



Csak úgy délután


Most pedig jöjjön egy képes összefogaló életem eddigi legjobb évéről:) Azért képes, mert most nincs sok időm írni, de a köv. bejegyzés is évfordulós lesz és abban bővebben megfogalmazom mért is olyan jó az au pair élet:))

2011. Június


3. Angliában töltött napomon kirándulás még az első családommal:)) Belekóstolhattam egyből az igazi angol létbe-nem számít az eső sem a hideg, mi kirándulunk:)





11. Angliában töltött napomon életemben először elmentem Londonba. 2 másik au pair lánnyal mentem, mondhatni ők voltak az idegenvezetőim. Amikor közeledtünk Londonhoz én mint egy hülyegyerek kérdezgettem őket, hogy "ott vagyunk már?" és mikor először láttam meg azokat a helyeket amiket eddig csak képről-hát extázis:)) Felejthetetlen nap volt.


Piccadilly circus


Szuvenír autó-höhh hazaállítanék egy ilyennel, hogy "tessék egy kis ajándék Londonból" :)
Jasmin (az eslő városmból au pair) és első kép a London Eye-al

Parlamentnél
Westminster Apátság előtt

Azt már írtam, hogy az első családom sokkal jobban bevont a kirándulásokba és a családi dolgokba. Júniusban elvittek Windsorba, Legolandba is, úgyhogy egy nap erejéig újra gyereknek érezhettem magam, arról ne is beszéljünk, hogy teljesértékű családtagnak is.:)

Lego Véder papa





Rapid-vizes hinta a kis családommal(apuka fényképezett, nem akart megázni:D)




Legocity-csak egy a sok legóváros közül





Legocity Huston-a kedvencem





Mégegy nagyon fontos momentum 2011 júniusából: mégpedig életemben leges-legelőször láttam a tengert:)) Nem is akármit hanem egyből az Atlanti-óceánt:)) (vagyis az English Channelt, de az meg az Atlanti-óceán része.)  Világéletemben imádtam a tengert, bár még tavalyig nem láttam, de mindig úgy éreztem, hogy az valami varázslatos hely, rengetek kagylóm volt otthon, meg tengerpartos képeslapom rokonoktól, és másoknak talán nem olyan nagy cucc a tengerpart, de nekem egy nagy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam oda, és az érzés, hogy minden hétvégén mehetek oda felbecsülhetetlen.:) Az első 3 hónapban mentem is szinte minden hétvégén:) Brighton volt az első tengerparti város, amit meglátogattam.

Legelső képem a tengerről-igaz rossz idő volt, de ez csak egy nap a sok közül:))




Köv. héten:)








Hát mit mondjak-így visszatekintve, talán életem eddig legjobb hónapja volt a tavaly június. Bár persze az évem többi hónapjában is nagyon jó élmények értek, de június azért volt más, mert sokminden akkor történt velem először pl első repülés, első tengerpart, első London és miegymás.



2011. Július, augusztus

Júliusban voltam még rengetegszer Brightonban és Londonban. Valamint az akkori családom egy barátja meglátogatott minket Dubaiból és az egész családot, engem is beleértve meghívta Chessingtonba(vidámpark). Itt igaz nem csináltam képeket, de ez is egy nagyon jó nap volt, fejjel lefelé menő hintákkal, hamburgerrel meg hányingerrel a sok hullámvasutazás után.:)) Július végén a családom elutazott egy 3 hetes vakcióra, ami alatt én egyedül voltam otthon, de teljes fizetést kaptam mindhárom hétre, és a világon semmi dolgom nem volt, csak egyszer kitakarítani, így volt egy jó relxáló időszakom.:) Augusztusra szintén az jellemző, mint júliusra, mivel a gyerekeknek nyári szünet volt így kicsit több/stersszesebb volt a munkám, de mivel a család nagyon jó volt, így egy hihetetlen jó nyarat tudhattam magam mögött.



Brighton mólón-a vidámpark részén mert az is van ott:)







Royal Pavilion Brighton


Kedvenc hintám a mólón-Super Booster-




Először a Tower-hídnál (augusztus)

Királynő palotája


Jasminnel megnéztük a Notting Hill carnival-t aug. végén



2011. szeptember:
Szeptember elején az első családom idádott háziállata, a 23 éves Mallie macska meghalt. Gondolhatjátok mennyire kivolt a család, főleg anyuka mert már 15 éve megvolt neki  a macska, régebb óta mint a gyerekei, meg a gyerekek is a cicussal nőttek fel. Szeptember nagyon jól indult, (a  macska halálát leszámítva), teljesen beilleszkedettnek éreztem magam a helyi au pair közösségbe, rengeteg barátom volt, és bár voltak gondjaim néha a gyerekek fegyelmezésével, de simán úgy éreztem, hogy tudom kezelni őket. A szülők sajnos nem így látták és közös megegyezés alapján új családot kerestünk nekem. (Így utólag igazuk volt, és most csak egy gyerekre vigyázok és sokkal könnyebb, bár akkor kb tragédiaként éltem meg a családváltást, mert nagyon megszerettem a családot, de azóta tudom, hogy jobb így nekem.) A család végig nagyon rendes volt, segítettek új családot találni,és biztosítottak róla, hogy hozzájuk mindig fordulhatok a jövőben és azóta is tartjuk a kapcsolatot, lást előző bejegyzés, mikor meglátogattam őket.:)  Szeptember végén jöttem a jelenlegi családomhoz.

2011, október:
Új hely, új család, új rigolyák hehe:)) Bár a jelenlegi családom nem annyira kedves,mint a régi, de a munka nem nehéz és a kislány nagyon aranyos, és a szülinapomon, október 23-án érkezett meg a házba az új kiskutya Toto:))

Toto első napja nálunk:)

Őszi séták-a házunk mögötti parkban/golfpályán

A fenevad
2011. November
Beilleszkedtem az új családba. Azt nem mondanám, hogy meg is szoktam a furcsaságaikat hehe:)) De  e hónap végére már rendesen itthon éreztem magam, szerettem/szeretem a helyet, hogy 20 percre vagyok London belvárosától, hogy a napom nagy része szabad, és csak délelőtt meg este van egy kis munkám, szeretem a szobámat, ami nagy és kényelmes, a kisasszonyomat, és a Toto kutyát és a szülőket is kedvelem minden hepp-jük ellenére:D. Nekem, extrém hullámvasutak és hinták szerelmesének és karácsonyi giccs áradat rajongójának fontos, hogy november 18-án megnyílt Londonban a Hyde parkban a Winter Wonderland, ami egy nagy karácsonyi vásár és vidámpark, telis tele extrémebbnél extrémebb hintákkal, jégpályával, sült gesztenyével és mindennel, ami a karácsonyi hangulathoz kell. Ide is szinte minden hétvégén ellátogattam amíg be nem zárt december végén.


13 emelet méter magas torony, a tetejéről ledob egy párszor:)


Kedvenc hintám-Air



2011.december:

Karácsonyra nem tudtam hazamenni mert elhagytam a személyimet, és útlevelem meg nem volt, tehát angliai karácsonyban lett részem. December nagy része téli szünet volt a kisasszonyomnak, mert itt Angliában a téli szünet 4 hetes ám és már dec. második hetében elkezdődik. Ebben a hónapban építették újjá a konyhánkat a házban, így átmenti konyhánk volt mégpedig lent az étkezőben az alagsorban. Ez úgy nézett ki, hogy levittük a mikrót, kenyérpirítót meg vízforralót, plusz a garázsból a hűtőt, és poharakat, evőeszközöket és természetesen csak egyszerűbb ételeket tudtunk csak enni a 6 hét alatt, amíg az építkezés tartott. Kb úgy éreztük magunkat mintha kempingeznénk.:) Karácsonyra lett kész az új csilli-villi konyha. Egyik nap már éppen Karácsony előtt elvittem a kisasszonyt Londonba anyuka munkahelyére egy karácsonyi party-ra, ami után a Winter Wonderland felé vettük az irányt. Itt én egymás után szálltam fel a hullámvasutakra/Power Towerre, meg a fejjel lefelé menő hintákra és anyuka meg is jegyzete, hogy nem vagyok normális:))
Szilvesztert London belvárosában töltöttem, gyerekek, az a heringparti ami ott volt az valami hihetetlen volt. Elnéztem egy buliba, majd elindultam a tűzijátékra, de félúton vissza is fordultam mert akkora tömeg volt a metrókban, hogy el tudtam képzelni milyen lehetett volna a folyóparton ahol a tűijáték zajott. De így is emlékezetes maradt a múlt szilveszter.


Harrods karácsonyi puccban



Karácsonyfánk kislány és én díszítettük
Rekorder lego karácsonyfa egy londoni vasútállomáson

Na ennyi mára mert ezeket  a képeket is már vagy 3 órája válogatom/írogatom alá, holnap jövök a második félévemmel:))